Ide várlak ebbe az idegen faluba. harangoznak s már nyílnak a törpe margaréták. Elindulnak az első méhek is földközelben, mint fáradt aranyásók.

Kapcsolódó idézetek

1. Várlak, hogy itt légy, hogy eljöjj és megörvendeztess. Várom a lombzajt. Várom a harmatcseppek piciny csengetését. Várom az apró füvek suttogását. Várlak Téged!... ...szívem ős mély dobbanását várom a csendes éjben.
2. Ébred a világ. Zöld illatok suhannak a határokon által, hozván a tavasz ígéretét. Parányi szálak búnak elő a barázdákból. Kifeslenek az ágak végin a szûz rügyek. Zsenge füvek parádéja lepi a mezőket. Dombok oldalán virul a galagonya. A telet általvészelt diófák szarvas koronája még kopár. Az új leveleket fakasztó hajtások vágyakozón kavarják az égi vizeket. Vámos Miklós
3. Rég elhagyám az enyhe révet, Hátam megett már évre évek Úgy torlanak, mint tengerár, S új rév, koporsóm csendje vár. Vargha Gyula
4. Még reggel, amikor szólni kezd a csend: madárdal hangzik, és tûnnek az árnyak, átjár a drága, vigasztaló tudat, hogy egyedül is - ott vagyok Tenálad! Harriet Beecher Stowe
5. A reggel első pillanatában élek amikor csak félig vagyok tudatomnál hallom kint a kolibriket ahogy a virágokkal flörtölnek hallom a kuncogó virágokat az egyre féltékenyebb méheket és megfordulok hogy felébresszelek az összezuhanás kezdődik elölről a zihálás a jajgatás a sokk mert rádöbbenek hogy elmentél. Rupi Kaur
6. Zöldül már a vetés, csicsereg a szarka, Én asz` hittem, hogy a hímes tarka. Itt is van szép kisjány, aki hímest adjon, Nézzen a szemembe, tőlem ne szaladjon. Ha megajándékoz pár hímesével, Úgy beszéljen velem, mint szerelmesével.
7. Jött. Nem mondanám, hogy váratlanul. Sőt. Nagyon is vártam. Ahogy minden évben. (...) A fák dalra fakadtak, lombokat szültek, a nyíló virágok megfestették az utcákat, a Nap pedig meleget töltött a virágok kelyhébe. És a lelkekbe. Mert nem csak a virágok, de a lelkek és a mosolyok is kinyíltak. Ezt a csodát hozta a vendégem. Úgy hívják: tavasz. Csitáry-Hock Tamás
8. Elmerülten úgy néztelek, mint föld a sarjadó füvet. Elbûvölten hallgattalak, mint erdő a friss kakukszót, domb hátáról messze hangzót. Virág virult, amíg szóltál, szívem kinyílt, az is szólt már.
9. Messze néző, ragyogó, őszi reggel volt ezen a napon, amikor úgy érzi az ember, akár átkiálthatna a szomszéd faluba - ha akarna -, de hát miért is kiabáljon, amikor nincs mit mondania, s a tarlott tőkék között a levélhullató suttogásban nincs is lármázó kedve senkinek. Fekete István
10. Hozzuk le a földre az álmokat, legyünk egy kicsit ma boldogabbak! Indítsd a járgányt! Minek várjunk, mint szorgalmas méh? Ma virágra szállunk. Vörös István (zenész)