A kő sosem lehet csak kő, a madár sosem lehet csak madár, mert amelyik a férgek és bogarak egykedvû gyilkosa, az ember számára gyöngédség, virradati kiáltozás.

Kapcsolódó idézetek

1. Az ember ritkán mond igazat, de a madár sohasem hazudik. Alice Hoffman
2. A háború sosem változik. Az emberi faj hajnala óta, mikor az őseink felfedezték a kő és a csont gyilkoló erejét, mindennek a nevében vért ontottak, Istentől az igazságon át az egyszerû, beteg dühöngésig. (...) De a háború, a háború nem változik. Fallout c. videojáték
3. Ahogyan ez a kő nem fog kenyérré változni, ugyanúgy nem változik meg a világ sem! Marad, ami volt: a harag, a keserûség, a paráznaság, a kapzsiság és az indulatok világa! Mika Waltari
4. A madarak semmivel se szabadabbak, mint az ember, őket is ugyanúgy megköti az éhség, a vágy, a halál.
5. Miféle szörnylény hát az ember? Micsoda eddig nem volt teremtmény, szörnyeteg, zûrzavar, micsoda ellentmondás, a természet milyen csodája? Mindenek bírája és ostoba földi féreg; az igazság letéteményese és a bizonytalanság, a tévedés kloákája; a mindenség dicsősége és ugyanakkor hulladéka. Blaise Pascal
6. Lennék féreg, melynek látköre Egy fának árnyán túl nem terjede, Melynek, hogy éljen, csak egy nap jutott, Csak egy korányt és alkonyt láthatott. Lennék bármi - felhő vagy fergeteg, Féreg vagy tölgy - csak ember ne legyek! Eötvös József
7. Évszázadok jönnek és mennek, birodalmak emelkednek és omlanak össze, a tolerancia és a barátságos érzület korszakai váltakoznak a véres erőszak, a háború és a különféle ideológiák ürügyén elkövetett tömeggyilkosságok korszakaival. A denevérek, a bogarak, a kövek, a fák és az emberek nyomorúságos és szánandó imádságaikkal mind ennek az örök körforgásnak a részei. Georg Klein
8. Micsoda kihívást jelent a megkeresni a megélhetést, családot alapítani, és egy nap majd meghalni! Bámulatos, mennyire nehezére esnek az embernek olyan dolgok, amelyeket minden féreg, rovar, madár és az összes állat különösebb erőfeszítés nélkül végez. Sadhguru
9. Hegy - milyen egyszerû szó, az ember valami magasat, csúcsba futót, kúposat gondol, ha kimondja, és ez az egyszerû képzet hogy meghal az emberben, mikor a kőnek, hónak és fenyőnek misztikus és testvéri világa feltárul előtte. A kő az kő, ősi és emberentúli, változatlan anyag, a hó az felülről jön, kis, libegő pelyhekben jön az égből, és megközelíthetetlen tisztaság lesz belőle, a fenyő az növény, gyökere van és sok karcsú, pontosan helyezkedő, zöld tüskéje, és kő, hó és fenyő együtt egyszerûen a csoda és a szépség. Vannak ilyen titokzatos egyesülések, tenger és felhő, ég és búzaföld, napfény és piros virág, és az ember évezredek óta igyekszik, hogy átvegye, megközelítse titkukat.
10. Ilyen könnyû a halál: a kedves forró ölelése az, mely fáj, de mégis édes. Jer, gyilkos féreg, és éles fogaddal oldd egyszerre föl az élet únott kapcsait!