Derrick Jensen

A civilizáció javíthatatlan. Kultúránk nem fog önként józanabb és fenntarthatóbb életformára váltani. Ha nem szabunk neki határt, tovább nyomorítja az emberek nagy részét, és addig rombolja a bolygót, amíg össze nem omlik a civilizáció, és jó eséllyel maga a bolygó is.

Nincsenek gazdag emberek és szegény emberek. Csak emberek vannak. A gazdagoknak van egy csomó olyan papírdarabkájuk, amiről sokan azt állítják, hogy ér valamit, vagy a feltételezett vagyonuk még ennél is elvontabb, hiszen csak számok a bankok számítógépein. Ezek a "gazdagok" azt állítják, hogy övék a föld, a "szegényektől" pedig gyakran megtagadják, hogy ugyanezt mondják. A rendőrség egyik fő feladata, hogy érvényt szerezzen azok tévképzeteinek, akiknek sok ilyen papírdarabkájuk van. Akiknek nincs, azok is szinte ugyanolyan gyorsan elhiszik és magukévá teszik ezeket a téveszméket. Márpedig ezeknek a téveszméknek nagyon is súlyos következményei vannak a valóságban.

Miért ennyire nehéz megérteni, hogy az emberek képesek voltak túlélni - és éltek is - ipari gazdaság nélkül, viszont semmilyen gazdaság nem tud túlélni egy élő bolygó nélkül?

A világnézetek csak azok, amit a nevük sugall: nézőpontok, nem maga a valóság. A valóság mindig bonyolultabb bármely eszmerendszernél. A világnézetek persze hatnak a valóságra, következményeik vannak a világra. De attól még továbbra is csak világnézetek maradnak.

A táplálékláncnak nincsen csúcsa. Csak körforgás van körforgás hátán. Megeszed a halat, amelyik bekapta a férget... aztán eljön a nap, amikor a féreg lakik jól belőled. Mindegy, hogy szúnyog vagy vagy elefánt: eszel, és egyszer téged is megesznek. Ez az élet. Emészd meg.

Mindegy, milyen nagyszerû dolgokat alkotunk, ha közben elpusztítjuk a földi életet. Ettől nem leszünk intelligensek. A bolygó tönkretétele a legostobább dolog, amire bármely élőlény képes. Minden más hülyeséget felülír.

Hogy mi is a mezőgazdaság? Lényegében fogsz egy darab földet, elpusztítasz róla minden élőlényt, beleértve még a baktériumokat is, majd beülteted az ember szolgálatába állított növényekkel. Nincs mit szépíteni, a mezőgazdaság egy biológiai tisztogatás. Nem csak akkor, ha a gazdálkodást szakszerûtlenül végzik, és nem csak akkor, ha a termelés balul sül. A mezőgazdaság lényege az élő közösségek kiirtása azért, hogy végül egyetlen termény maradjon: az ember.

A városlakóknak több kell annál, mint amit a környezetük meg tud adni. Az élelmet, a vizet és az energiát máshonnan kell beszerezniük. Innentől kezdve már teljesen mindegy, milyen békés és nemes eszményeket dédelgetnek az emberek a szívükben. Az ilyen társadalom szükségszerûen hódításra és pusztításra épül, mert senki sem adja oda önként a földjét, a vizét vagy az erdőit. Amikor a város feléli a saját erőforrásait, kénytelen máshová nyúlni értük. Ez az elmúlt tízezer év története röviden. Újra és újra ugyanaz a minta ismétlődik: egy felduzzadt hatalmi központ körül meghódított területek sorakoznak, melyekből a központ addig szivattyúzza ki, amire szüksége van, amíg végül az egész össze nem omlik.

Az ipari gazdaság a földterületek szisztematikus kirablásán alapul, és ezeknek az élő közösségeknek halott termékekké való átalakításán. Ez az ipari gazdaság lényege. A gazdaság nem teremt értéket a való világ számára: elpusztítja azt.

Nem akarunk mást, mindegy, hogy méhek vagyunk, erdei fenyők, prérikutyák, emberi lények vagy csillagok, mint szeretni és szeretve lenni, hogy elfogadjanak, megbecsüljenek és ünnepeljenek egyszerûen csak azért, mert azok vagyunk, akik vagyunk. Hát annyira nehéz ez az egész?

A magasabb rangúak számára elfogadható, hogy az alattuk lévők életének tönkretevésével vagy elpusztításával növeljék az általuk ellenőrzött vagyon mennyiségét - mindennapi nyelven szólva: pénzt keressenek. Ezt hívják termelésnek. Ha az alsóbb osztályban lévők okoznak kárt a felül lévők tulajdonában, a felül lévők megölhetik őket vagy más módon tönkretehetik az életüket. Ezt hívják igazságszolgáltatásnak.

A civilizáció egy jól definiált, széleskörûen elfogadott, de nagyon ritkán kimondott hierarchián alapul. A hierarchiában feljebb lévők által az alattuk lévőkkel szemben elkövetett erőszak szinte mindig láthatatlan, észrevétlen. A hierarchiában lejjebb állók által a feljebb állókkal szemben elkövetett erőszak elképzelhetetlen, és amikor mégis megtörténik, sokk, horror és az áldozatok fetisizálása követi.

Hány környezetvédő kell egy villanykörte kicseréléséhez? Tíz. Egy, aki levelet ír a villanykörtének a cseréjét kérve. Négy ahhoz, hogy online petíciót terjesszenek. Egy, aki pert indít, hogy követelje a cserét. Egy, aki szerető kedvességet küld neki transzcendentális meditáció útján, tudva, hogy csak így történik valódi változás. Egy, aki elfogadja a villanykörtét pontosan úgy, ahogy van, azzal a tudattal, hogy ha nem fogadjuk el a másikat, azzal nagy kárt okozunk magunknak. Valaki, aki könyvet ír arról, hogyan és miért kell a villanykörtét kicserélni. És végül egy, aki összetöri a (...) villanykörtét, mert mindannyian tudjuk, hogy soha nem fog megjavulni.

Ha a mindennapi tapasztalataid szerint az élelmiszer az élelmiszerboltból, a víz pedig a csapból jön, akkor az életed árán is meg fogod védeni azt a rendszert, ami ezeket lehetővé teszi, mivel az életed függ tőle. Ha viszont az a tapasztalatod, hogy az étel a termőföldről, a víz pedig egy patakból származik, nos, akkor az életed árán is meg fogod védeni a termőföldet és a patakot.