Nem akarunk mást, mindegy, hogy méhek vagyunk, erdei fenyők, prérikutyák, emberi lények vagy csillagok, mint szeretni és szeretve lenni, hogy elfogadjanak, megbecsüljenek és ünnepeljenek egyszerûen csak azért, mert azok vagyunk, akik vagyunk. Hát annyira nehéz ez az egész?

Kapcsolódó idézetek

1. Akármiben különbözzünk is, közös bennünk, hogy szeretni vágyunk, és azt is szeretnénk, hogy szeressenek. Csupán az különít el egymástól, ahogy megpróbáljuk megvalósítani. Stephanie Dowrick
2. Te olyan vagy, amilyen, és annak örülsz, ha éppen így fogadnak el. Nos, mások is ugyanennek örülnek. Pedig milyen különbözőek vagyunk, mégis ugyanarra vágyunk: hogy azok lehessünk, akik szeretnénk, szabadon, anélkül, hogy mások kritizálnának vagy elítélnének. Arató Mónika
3. Nem mi kérjük azt, hogy kik legyünk. De ha már azok vagyunk, akik vagyunk, nem sok értelme van utálni azt, akik vagyunk. Mert egyszerûen csak azok vagyunk, AKIK VAGYUNK. Matt Haig
4. Nem szeretjük azt, aki arra kényszerít bennünket, hogy ne azok legyünk, amik vagyunk, de azt sem szeretjük, aki arra kényszerít, hogy azoknak mutatkozzunk, amik vagyunk. Azt szeretjük, aki azt hiszi, hogy azok vagyunk, amik lenni szeretnénk. Paul Valéry
5. Mi mindannyian, az összes élőlény ezen a bolygón, az emberek és a négylábúak, a madarak, a rovarok, a hüllők és a halak, mindnyájan elég közeli rokonságban állunk egymással, a köztünk lévő számos különbség ellenére: hisz (...) mind egyformán azon igyekszünk, hogy jó legyen nekünk, se túl meleg, se túl hideg, és valamennyien, kivétel nélkül megpróbálunk vigyázni magunkra, és óvakodni mindentől, ami vág, mar vagy szúr. Hisz mindannyiunkat nagyon könnyû elpusztítani. Ámosz Oz
6. Ha csak boldogok akarnánk lenni, az könnyû dolog volna; ámde boldogabbak akarunk lenni a többieknél, s ez bizony csaknem mindig nehéz, mert a többieket boldogabbnak véljük annál, amilyenek valójában. Montesquieu
7. Kérdezzük meg az emberektől, hogy mit akarnak az élettől. A válasz egyszerû. Boldogságot. Talán ez az elvárás, habár pont az, hogy boldogok akarunk lenni, tart távol attól, hogy azok legyünk. Talán minél többet próbálkozunk, és jobban akarjuk a boldogságot, annál bizonytalanabbak vagyunk, hogy megtaláljuk-e. Elérjük azt a pontot, hogy már fel se ismerjük önmagunkat. Ehelyett csak mosolygunk. Iszonyúan próbáljuk annak a boldog embernek mutatni magunkat, akik lenni akarunk. Míg végül be nem ugrik, hogy mindig is ott volt. Nem az álmainkban vagy a reményeinkben, hanem a tudásban, a kényelemben. Az ismertben.
8. Van itt valami furcsa (...), hogy amit csinálunk, arról azt hisszük, hogy jó. És ami boldoggá tesz bennünket, az nem a mi érdemünk, és ami másokat boldoggá tesz, ez se a mi érdemünk. Van bizonyos jellem, amelyet az emberek szeretnek, és kívánkoznak utána, és van, amelyiket nem szeretnek. Az ember csak igyekszik feléje, és elfogadja a következményeket... Herbert George Wells
9. Az emberek olyan egyszerû lények, könnyen kiismerhetők, megszokod őket, és aztán már nem tudnak meglepetést okozni. Mindenki valami egészen egyértelmûre vágyik. Valami egészen mindennapos dologra. Emberi kapcsolatra és a hús érintésére, időnként egy csipetnyi hatalomra, de nem túl sokra, nehogy véletlenül felelősséggel járjon. Felelősségre senki se vágyik. Jasmin B. Frelih
10. Kár, hogy az emberek nem olyanok, mint az állatok. Az állatok sosem akarnak megváltoztatni senkit. Velünk akarnak lenni, és kész. Nem szabnak feltételeket a barátságnak, hanem úgy szeretnek minket, ahogy vagyunk. Meghallgatják a panaszainkat, megvigasztalnak, ha bánt valami, és csak egy kis kedvességet kérnek cserébe. Bill Watterson