Erőss Zsolt

Legalapvetőbb tévedésünk, hogy a nehéz körülmények között élő emberek boldogtalanok. Szembetûnő a különbség azoktól, akik sokkal jobb helyzetben keserûen élik életüket, nem találva a helyüket, céljaikat.

A különböző emberi kultúrákat éppúgy érdekes megismerni, mint a természet szépségeit, különlegességeit. Szórakozhatunk mások másságán, de ha ez uralja az elménket, a felsőbbrendûség tévútján járunk. Számomra az emberi tulajdonságok és szándékok felismerése a legjelentősebb élmény: idegen kultúrák, életvitelek, értékrendek. A legtöbben a kommunikáció lehetőségének hiányában is kíváncsiak, érdeklődők, segítőkészek embertársaik iránt. Mindenki tanulhat, ha mások felé nyitott.

Minden feladat kiváló alkalom önmagunk és környezetünk megismerésére.

A céltudatosságban siker és kudarc egyformán a továbbhaladás lépcsőit jelentik.

Nem lehetünk mindig sikeresek - ha mégis, akkor rosszul, túl könnyû célokat határoztunk meg magunknak.

Életünket azzal is teljesebbé tehetjük, ha megtanuljuk magunkat olyan feladatokban meghatározni, amelyekben a határaink megtapasztalásával sikerélményekhez jutunk.

Az ember természettől való függőségét a fogyasztói társadalom képes leplezni, elfojtani. Ránk fér, hogy néha megtapasztaljuk, hol is a helyünk.

Életünkben a nehezen elérhető dolgok, teljesítmények jelentik az igazi értéket. Határaink feszegetésével gazdagodhatunk igazi sikerélményekkel, ám a tét is itt a legnagyobb. A kudarcot és a sikert egy szempontból lehet csupán egyformán megélni: a továbbhaladás, a fejlődés kényszerében.

Tudni kell mindent elengedni. Amihez muszáj ragaszkodnunk, az a jó és teljes élet lehetősége, amit még felismerni sem könnyû.

Az előttünk álló lehetőségek közül akár a legrosszabb is bekövetkezhet, de ez nem szabad, hogy befolyásolja az utunkat, ahol megannyi jó is várhat ránk.

Azért is fontos megtapasztalni a határainkat, mert ott okulhatunk a történtekből, és újabb lehetőséghez jutva hatékonyabbak lehetünk. Lelkiismeretünkben elhibázott döntésekként élnek azok az események, amikor meg sem próbáltuk.

Emlékezetünk is elhomályosul, átalakul, de minden élmény leülepedve alakítja személyiségünket.

A jól sikerült felvételek mankók a múlthoz.

Az élet összes nehézsége, így a lehetőségek hiánya is tekinthető kihívásnak.

A kíváncsiság lényeges tulajdonsága az embernek, még ha bele is lehet halni. Emberré válásunk jelentős hozadéka az igény önmagunk és környezetünk megismerésére. Kultúránk olyan sok tudást halmozott fel, hogy a tanulást kényszernek érezhetjük - holott alapvető igényünk.

A hegymászó-mentalitás része a környezetünk iránti figyelem és ezáltal a természetvédelem. Hogyan értékelhetné az a természetet, akiben nincs meg a kellő késztetés a megismerésére?

Sokkal nagyobb arányban használjuk a médiát passzív szórakozásra, mintsem tanulásra vagy tájékozódásra. Hasznos az informatikai forradalom, de a számítógép még a tévénél is jobban leültet és feledteti tevékeny élményvágyunkat. A ma gyermekei már úgy is felnőhetnek, hogy nem észlelik, mennyire alapvető szükségletük a mozgás.

Az adott élet minél jobb megélése a boldogság kulcsa.

A természetben kerül igazán helyére az ember, megérezheti, hogy mennyire porszem. A hegymászó életében bármelyik nap lehet az utolsó, ezért (is) érdemes értelmesen, jól élnie. Ugyanakkor az is fontos, hogy tudja: ettől nem szabad félelemben, rettegésben töltenie a napjait.

Minden azon múlik, hogy mennyire válunk a saját akaratunk rabjaivá. Ha képesek vagyunk ettől elszakadni, boldogabbak lehetünk.