Erőss Zsolt

A létfenntartáson túl kell, hogy legyenek tevékenységei az embernek. Ez lehet mûvészet, sport, hobbi, amiben megtaláljuk életünk magasabb rendû értelmét.

Minden magas hegy nagyon nehéz, és sok kockázattal jár a megmászása. Igazi sorrendet szépségben és nehézségben nem lehet felállítani.

Jó dolog elérni a csúcsot, az a pont az i-re. De valóban fontosabb, hogy hogyan teljesítettük az utat, amely oda vezetett.

Az ember arra van teremtve, úgy van megalkotva, hogy szereti a kihívásokat, ezzel tud teljes életet élni.

Régebben sokkal közelebb volt az emberekhez a születés, a halál, a közösség együtt élte meg az ilyesmit. Ezek a dolgok mostanra eltávolodtak tőlünk, és olyan, mintha nem is kéne, hogy az életünk része legyen. Tudnunk kell elfogadni, és közelebb engedni magunkhoz az elmúlást, még ha ez a kicsit önző, individualista társadalom úgy is viselkedik, mintha sosem kéne meghalnia. Mintha a vagyonfelhalmozás is arról szólna, hogy sose halok meg.

Hülye, aki celeb akar lenni, mert az később rosszul viseli, ha hirtelen elfelejtik az újságok. De az is baj, ha nem akarsz celeb lenni, és menekülsz előle, mert akkor meg ez keseríti meg az életed. A legjobb nem foglalkozni az egésszel, sem azzal, hogy híresség vagyok, sem azzal, hogy nem vagyok az. Inkább csináljuk azt, ami a mi dolgunk!

Az irány keresése izgalmas, akárcsak egy ködös hegyoldal. Életünk célba ér, de rajtunk múlik, milyen úton.

A fizikai aktivitások rendszeres mûvelése edzi akaratunkat a kitartásra, küzdésre, eredményességre.

A nemzeti hovatartozás kulturális értékek ápolását, fejlesztését kellene hogy jelentse, szem előtt tartva, hogy a kultúrák nem legyûrik egymást, hanem hatnak egymásra. Minden megsemmisített kulturális érték közös veszteségünk, még akkor is, ha az ellenségünké volt.

Függőség az, amikor tudjuk, hogy boldogsághiányunkat olyasmivel enyhítjük, ami más hiányérzetet generál; egyre több kell belőle, ezért nehéz kordában tartani. Ha nem sikerül, teljes mértékben eluralja életünket, ha nem kaphatjuk meg, minden egyéb vágyunkat fölülírja.

Igazi jövőképünk akkor van, ha legalább vágyainkban létezik.

Erkölcsi fejlődésünk csökevényességét tükrözi, hogy a technikai/információs társadalomban könnyedén ellenőrizhető lenne a hatalom, ám ez mégis tabu szinte mindenhol, csak más-más szinten. Az irányított média korszakát éljük.

A szabadság, egyenlőség, testvériség fogalma is átcsapott annak ellentettjébe. Jelenlegi világunk fogalomzavaros, a nagy "demokráciák" feudálisak. A "szabad" társadalmak pénz uralta, "kenyeret és cirkuszt a népnek" alapú rendszerek.

A hatalmi konglomerátumok elnyomják a helyi érdekeket, cserébe védelmet nyújtanak egy másik hatalom ellenében. A nemzetállam ideája a legjobb eszköz az ellenségkép létrehozásához.

Olyan alapvető emberi igényeink vannak, amelyeket nem könnyû megfogalmazni és megélni. Ilyenek például: az igény a megismerésre, fejlődésre, megértésre, játékra, kreativitásra, szórakozásra, mûvelődésre, mozgásra, változásra, sikerre, befolyásra, hitre, és ezek mögött ott van a Maslow-piramis alja: a létfenntartással, jólléttel, gazdagsággal kapcsolatos igények. Ahol nehezebb a megélhetés, ott a létfenntartás megteremtése is boldoggá, teljessé teszi az emberi életet. Civilizációs/technikai fejlődésünk eredménye és kényszere, hogy a boldog és teljes élethez szükségünk van a fejlődésre, kihívásokra, "önmegvalósító" célokra, sikerélményekre, ön- és környezetismeretre.

Boldogságigényünk hiányérzeteket generál bennünk, melyektől boldogtalanok leszünk.

Fontos, hogy céljaink és eredményeink legyenek, mégis fontosabb az, ahogyan elérjük azokat.

Életünk értékmérője az aktivitásunk, mégis lehet értékként kezelni a passzivitást.

Az élet a legnagyobb érték, de csak annak, aki jól tudja megélni, hiszen elvesztheti az értékét és céltalanná, elvehetővé, eldobhatóvá, feláldozhatóvá válhat.

A teljes élet igénye a képességeink és lehetőségeink kiteljesítésének vágyát jelenti. A modern embernek képesnek kellene lennie arra, hogy megfogalmazza élete értelmét, amely túl kell hogy mutasson a létfenntartáson. Jó, ha erre több szempontból is képesek vagyunk. Jó, ha eredményesnek is érezhetjük magunkat. A legbonyolultabb emberi életvitel is leegyszerûsíthető: olyan feladatokra van szükségünk, amelyeknek szeretünk megfelelni. Ezek felkutatásával tehetjük a legtöbbet annak érdekében, hogy jól éljük az életünket.