Azért is fontos megtapasztalni a határainkat, mert ott okulhatunk a történtekből, és újabb lehetőséghez jutva hatékonyabbak lehetünk. Lelkiismeretünkben elhibázott döntésekként élnek azok az események, amikor meg sem próbáltuk.

Kapcsolódó idézetek

1. Át kell lépni egy határt, amelyen át nincs visszaút, hogy megértsük és megbánjuk, hogy vissza akarjunk lépni és beismerjük, hogy elszúrtuk; el kell követnünk a hibát ahhoz, hogy bebizonyosodjék, hiba volt, és akkor már hiába akarunk kihátrálni, túl késő ahhoz, hogy sértetlenül, rombolás nélkül sikerüljön. Javier Marías
2. Életünket azzal is teljesebbé tehetjük, ha megtanuljuk magunkat olyan feladatokban meghatározni, amelyekben a határaink megtapasztalásával sikerélményekhez jutunk. Erőss Zsolt
3. Az a legjobb, ha a múltat a múltban hagyjuk, ha továbblépünk. Tanulunk belőle. Ha nem tanulunk a hibáinkból, akkor egy olyan jövőbe lyukadunk ki, amit sosem választanánk. A múlt már megíródott, nem változtathatunk rajta, megtörtént, ami megtörtént. De a jövőről még dönthetünk a jó vagy rossz irányba.
4. Nem egyszerû hátrahagyni a múltat, mindent elfelejteni, ami egykor volt. Néha újra át kell élnünk egy élményt ahhoz, hogy tudjuk, hogy az egykor meghozott döntésünk valóban helyes volt-e.
5. A felelősség vállalása nem csak önmagunkért, hanem másokért, az egyik legfontosabb megtanulandó feladatunk életünk során. Csakhogy ugyanilyen horderejû az is, hogy meglássuk, megérezzük, mikor lépjük át a láthatatlan határt, és mikor avatkozunk bele egy szerettünk életébe úgy, hogy azt már nagyon nem kellene.
6. Próbálkozni kell ahhoz, hogy kitapasztalhassuk, mi válik be nekünk a legjobban, és ebbe a hibázás is beletartozik. Azután pedig, ha rendszeres gyakorlással frissen tartjuk a tudásunkat, azt vesszük észre, hogy egyre jobban és jobban kezeljük a dolgokat, bármit sodorjon is elénk az élet. Caroline Webb
7. Néha olyan dolgok történnek velünk vagy körülöttünk, amelyek felett nincs hatalmunk. El kell dönteni, mi az, ami igazán fontos a számunkra, és mi az, ami nem. Az élet mindenképpen megy tovább. Nora Roberts
8. Nem tehetünk úgy, mintha a világ ott kezdődne és érne véget, ahol mi meghúzzuk a határt. Néha tudomásul kell vennünk, hogy a világ, talán nemszeretem módokon, átnyúlik az életünkbe, és olyankor vállalnunk kell a kihívást.
9. Néhanapján még a legjobbak is hoznak elhamarkodott döntéseket. Rossz döntéseket. Döntéseket, amikről tudjuk, hogy megbánjuk őket abban a pillanatban, abban a percben, vagy legkésőbb, mikor eljön a másnap reggel. Vagyis hát nem igazán bánjuk meg, mert legalább akkor, abban a percben megpróbáltuk, de mégis valami legbelül arra sarkal, hogy őrültséget csináljunk. Valamit, amiről tudjuk, hogy úgyis megfordul, és a visszájára sül el és mégis, csak azért is megtesszük.
10. Erőfeszítést kíván, hogy megértsük és önmagunkra vonatkoztassuk mindazt, amit rossznak és megvetendőnek tartunk, mert szívesen kikerüljük az ezzel való szembesülést. Ha nem tesszük meg, nem csinálunk mást, mint elbújunk azon mesterséges határok mögött, amelyek köztünk és a külvilágban ellenségként megtapasztalt eszmék és emberek között húzódnak. Ewoud Kieft