Fodor Ákos

Új szemmel nézni a régi képre: ez a mi alkotásunk.

Ha elmondanám: miért becsüllek nagyra: vérig sérthetne.

Képzelj egy tükröt; gondold, hogy belenézel; hidd el, amit látsz.

Rajtam úgy segíts: gondjaimból részt ne végy, csak tudd, hogy vannak.

Van, ki gyorsan fut. Van, ki gyorsan olvas, ír. Én gyorsan érzek.

Talán hallgatásom? talán hangod? elmozdult: értlek - nem hallak.

Már úgy szeretlek, mint igazi ínyenc egy- egy étel nevét.

Amikor szívem gyáva és agyam lusta: véleményem van.

Keress, vagy kerülj. Mindinkább tény vagyok, mint lény. - Íz. Hang. Égtáj.

Ágyam, te kedves, fáradtra-aludtalak? Fölkelek. Pihenj.

Úgy szeretem, hogy nagykabátban is vágynék vele-aludni.

Amikor túl sok mondanivalód van: jobb, ha meg se szólalsz.

"Verseim?" ugyan. - Versek, amelyeket épp én írhatok le.

Bármilyen Csoport eleve kirekesztő: ez tartja össze.

Nem hiszem Istent, hanem tudom. Azt hiszem, hogy ez kölcsönös.

Sült-főtt ételt és szerelmet akkor lehet megítélned, mikor már kissé kihûltek.

Nem azt szeretem, aki tetszik. - Az tetszik, akit szeretek.

Ahányan látnak, annyi arcod van (+1: az, amit te látsz).

Már fáradt vagyok megbocsátgatni - kérlek: inkább ne bánts meg.

Saját pénze csak a hamisítónak van - a többi: kölcsön.