Frank Schätzing

Az után vágyunk, amit nap mint nap látunk. (...) Amikor belógatnak egy répát a szamár elé. A vágy a fantáziánk, minden szenvedélyünk üzemanyaga.

Az életben a legtöbb őrült talál egy még nála is őrültebbet, aki megérti.

A vallás nappali fényben nem mûködőképes. Csak a sötétben virágzik.

Az abnormalitás elfogadása nem teremt normalitást.

Mi egy élő sejt? Egy komputer, amelynek programját a természet írja. Ez a program teszi képessé a sejteket, hogy aggyá, karrá, lábszervvé, tüdővé, szívvé, vesévé és egyéb szervekké álljanak össze.

A kérdések kérdéseket szülnek. Elképzelhető, hogy mindenre csupán egy válasz létezik? Egyetlen válasz, amely belefér egy mondatba, egy képletbe? Egy olyanba, hogy utána az ember a homlokára csap, hogy hát persze! Végtére a tudósok is ilyesmit keresnek. A nagy, egységesítő elméletet. Az ősrobbanáskor az univerzum egyetlen forró szósz volt. Bumm! Egészen biztosan látványos, de most őszintén, azért a későbbi világmindenség, benne a galaxisokkal, napokkal, üstökösökkel és bolygókkal, amelyeken fajok milliói sétafikálnak, összehasonlíthatatlanul komplexebb.

Az emberek folyton arról beszélnek nekem, mennyire nem zavarja őket a gondolat, hogy meg kell halniuk, de annak, hogy nem zavarja őket, egyetlenegy oka van: kifejlesztettek magukban egy egyszerû, egyszersmind hatékony védekezőmechanizmust, hogy tudniillik nem gondolnak a halálra.

A Vízcsepp minden élet, minden új keletkezését jelképezi. A vízben alakulnak ki az első bonyolult kötések, azokból szerveződnek meg az első sejtek, minden abból keletkezik. Nézzen meg mikroszkópban egy vízcseppet, s egy egész univerzumot fog látni. És még valamit megpillanthat, ami a mi veszekedő, protekcionista struktúrákba széthulló világtársadalmunkból szemlátomást hiányzik: az átláthatóságot.

A jövő (...) olyasmi, aminek a jelen mérget és epét hányva ellenáll.

A haladás a fejben születik meg.

A valószínûségszámítás szerint egy horda csimpánz, ha elegendő használható cucc hever szanaszét, össze tud rakni egy számítógépet anélkül, hogy halvány fogalma lenne róla, mit csinál.

A mûvészet mindig az elődök mûvészetére épít. Egyáltalán, a kreativitás. Volt valaha embernek olyan ötlete, amelyik annyira új lett volna, hogy nem épült rá semmire, amit korábban másvalaki fedezett fel, gondolt, mondott vagy alkotott?

Annyi szép és veszélyes dolgot lehet csinálni, ha az ember tudja, hogy az élet véges, hogy úgyis véget ér ma, holnap, vagy a statisztikai középérték megvalósulásként. (...) A halhatatlanság óvatossá teszi az embert. Lábujjhegyen kezd közlekedni az életben, a végén már nem is érinti a talajt.

Szakbarbár. Mindenkori szakterületükön verhetetlenek, azon túl az általános mûveltségük és a kommunikációs képességük egy szárazkolbászéval vetekszik.

Kémiai építőjáték-készlet vagyunk. Endorfin, szerotonin, dopamin, noradrenalin. Hol összerázva, hol összekeverve. (...) Akár örülünk neki, akár nem, az érzelmek kémiai folyamatok eredményei. Hírvivő anyagok az agyban.

Az a hiedelem, hogy van lélek, évezredeken át rabszolgasorban tartotta és kínozta az embereket. Fatális elképzelés. Az, aminek boldoggá kellett volna tennie minket, a lehetőség, hogy a fizikai halál után tovább élhetünk, valójában boldogtalanságot és kétségbeesést hozott ránk. Egyetlen életünket, amely megadatott nekünk, nem tartottuk eléggé becsben. A testünket, amely volt nekünk, nem tartottuk eléggé becsben. Mindezt egy jobb túlvilágba vetett babonás hit miatt. Önsanyargatás, kínzás, háborúk, holmi képzeletbeli paradicsomok miatt. A vallások legnagyobb bûne az, hogy bebeszélte nekünk ezt a marhaságot. A halhatatlan lélekről szóló mese mélységesen cinikus, a test viszont csodálatos! Benne, és csakis a test, a biokémiai folyamatok által jön létre a másik csodálatos valami, a szellem. A testtel együtt a szellem is kimúlik.

A természetet szellemek éltetik, és a teremtett világ mûködése valójában a halottak lelkének köszönhető, a szellemek világának anyagi kifejeződése, a szellemekének, akik így kapcsolódnak a mi dimenziónkhoz.

Egy nép, amelynek fegyvert nyomnak a kezébe, hogy harcoljon a függetlenségéért, attól még nem lesz ütőképes hadsereggé, hogy valakik egy kört húznak köréjük, és azt, ami belül van, kinevezik államnak.