A halál megtöri a szemet, s erről a tört lemezről nincs mód többé előhívni a képeket, amelyek valaha rögzültek benne.

Kapcsolódó idézetek

1. Ami megtörtént, azon változtatni nem lehet, az elhullajtott könnyeket az ember nem szedheti fel. Mihail Solohov
2. Az együtt töltött időnk, rövid közös életünk szólama elhalt, ahogy a zene elhallgat, ha lejár a lemez. És nem marad más, csak a csend.
3. Akinek a szemében nincs élet, az nem tud mosolyogni sem. Az kényszeredetten széthúzza az ajkait, de mosolyogni nem tud. S ezt lehet látni. Csernus Imre
4. A gyilkosság megváltoztat, kitép a lelkedből egy darabot, amit sosem szerezhetsz vissza.
5. Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges hozzá, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot. Márai Sándor
6. Szemedből csak fáradt fény csorog. Elhasználódtál, mint a mondatok. Nem számít már, hogy miben hiszel. Nem múlik el, nem múlik el. Vad Fruttik
7. Egy szívet össze lehet törni. És még ha meg is gyógyul, az ember már soha nem lesz ugyanaz, mint volt. Cassandra Clare
8. Szemünk netán csak afféle fényérzékeny lemez, amelyet halálunk után eltávolítanak és másutt hívnak elő, majd élettörténetként valami pokolbéli mozi vásznára vetítik, vagy mikrofilmként a csillagközi ûrbe küldik. Jean Baudrillard
9. A halál azért oly iszonyú a szívünknek, mert egy halhatatlannak érzett valakinknek a semmibe törését látjuk csupán. A ház összeomlott: szemünknek bizonyossága, hogy aki benne volt, nem kerül többé elő. De hát a szem csak fotografáló szerszám: hideget, meleget, ízt, illatot, szellősusogást se fog fel a lencséje - hát mért éppen a lélek láthatatlanságán esik kétségbe a szemünk?! Gárdonyi Géza
10. Az elme emléket hadar, Egyszerre fájni kezd a lét, A kitelt idő még több fényt akar, Így feszíti szét korhadt keretét. Ákos