Háy János

Az érdek nélküli vélemények katalizálják a gondolkodást.

Az ember egy életre van szavatolva, nincsen B kategóriás élet, és az, hogy ez az élet koherens legyen, a te felelősséged, mert az élet maga felajánlja a koherenciát, de nem biztos, hogy te tudsz ezzel élni.

Mennyire el tudjuk magunkkal hitetni, hogy a mi döntéseinktől, a mi akaratunktól függ és mozog a világ!

Bármilyen államforma van, az ember lényegét érintő alapproblémák nem változnak meg, azok mindig ott kísértenek minket egész életünk során.

Ilyen a szerelem, valójában magunkban születik, és kevesebb kell a másikból bele, mint gondolnánk.

A meleggel ritmusban telnek meg a budai hegyek házasságtörő férfiakkal és nőkkel. Nyárra a gyerekeket is evakuálják valami táborba, vagy a vidéki nagymamához, hogy végre tudja meg az a kölök, hogy mi az hogy kecske, meg ilyesmi. Június közepétől az erdőben csak a szeretők vakogó szuszogása zavar bele a csendbe. Az állatok mind elkerülik az ösvények környékét, a bogarakon kívül. A bogarak nem változtatnak útirányukon. Annyira hülyék, elégyalogolnak a halálnak.

A házasságon kívüli viszonyokban is van megszokás, ami biztonságot ad, hogy mindig úgy van.

A szerelmesek mindenen nevetnek, nem csak a vicces dolgokon.

Minden titkárnő úgy vállal állást, hogy az a közhelyes történet vele nem fog megesni, hogy a főnökbe. Mindezek ellenére, még akkor is, amikor a nő azt mondja, hogy veled aztán biztos, hogy nem, szóval még akkor is megeshet.

Majdnem olyan vagy, mint voltál huszonöt évesen, amikor beléd szerettem, csak egy kicsit különbözöl, mert ugye az éveket nem lehet visszafogyasztani, azt a sok-sok időt, ami összevissza tördelte az idegrendszert s az arcbőrt.

A titkok is olyanok, mint az élelmiszerek, egy idő után lejár a szavatosságuk, s immáron innéttől nem tekinthetők titoknak.

Elképesztő, mennyit kell egy nőnek vasalnia. Hiába találnak fel korszerû vasalókat, a technika nem tudja követni a mennyiség növekedését, ami abból adódik, hogy egyre tisztábbnak kell lenni, a legminimálisabb testszagra is reagál a környezet, s megbélyegzik az embert, hogy ápolatlan. Ha szükséges, akár naponta kétszer is inget kell váltani, s ez generálja a mosást, a mosás pedig a vasalást.

Van ilyen, hogy erkölcsi törvény, az nem a neveléstől függ, hanem benne van az emberben, olyan evidencia, mint a szabadesés vagy a csillagos ég.

Hogy valójában mikor volt, ha volt korszakváltás és korszakhatár az életem során, majd száz év múlva megállapítják a történészek, akik, szemben a ma kutatóival, nem rendelkeznek a közelség vakságával. Hogy ezek a leendő kutatók mikorra teszik a korszakhatárokat, nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy a korszakváltás történetében, ahol központi szerepet fog játszani a digitalizálás, mondhatni ő lesz a legjobban megfizetett sztár, ott a koronavírus, a pénzügyi válság, szeptember 11. vagy Csernobil legfeljebb mellékszerepet kaphat, ha kap, ha a kasztingot készítők egyáltalán beválogatják őket a stábba.

Már megvan a két gyerek, létrejött, aminek létre kellett jönnie, amit minden nő akar, az is, aki azt mondja, nem akar, a család, meg most ő koplalással állja el a természet útját, ugyan már, ez teljesen felesleges, a végén mindig a természet győz és nem az emberi akarat. Ha nem így lenne, mindenki jól nézne ki.

Ennyi előnye van a szeretőnek, hogy ő tudja, hogy van szerető, a feleség meg azt hiszi, csak ő van.

Ha hagyod, hogy emlékké váljon valaki, aki létfontosságú volt neked, végleg elveszíted.

Jobb tenni nap mint nap, amit tenni lehet, s nem bízni a vakszerencsében, hogy az majd gyökeresen kiforgatja a sorsunkat abból a talajból, amibe oly makacsul bele vagyunk kapaszkodva.

A részecskék szintjén a világ tele van esetlegességgel, (...) a nagyobb egységekben mégis olyan, mintha eleve elrendelés volna.

A fájdalom természetes velejárója annak, hogy vagyunk, ha nem tudnánk érezni, akkor az örömre sem tudnánk rezonálni. Aki arra törekszik, hogy a fájdalmat kiiktassa az életéből, valójában az életről mond le. Jobb egy szenvedő embert látni, mint egy zombit.