Ellenségem a fehér gyöngy, Árulós a sima bársony - Zsákruhába öltöztetlek, Nehogy más is szépnek lásson.

Kapcsolódó idézetek

1. Ó, csal az ember élete! ki tudja, mi nem ér? Ruhád is lesz még fekete, hajad is lesz fehér... Heinrich Heine
2. Néked mit vétettem, hogy már nem akarod szerelmem? Mást ölel téjszín fehér karod; hajad szép függönyét most másra takarod. Kálnoky László
3. Tudom milyen nehéz az álarc, milyen fárasztó. Csak én látok mögé, és nem ijedek meg tőle. (...) Mintha tükörbe néznék, ezért tartozunk össze.
4. Az álarc bármily szép legyen, előttem utálatosabb a rút, de igaz képnél. Bulyovszky Gyula
5. Szemben a tükörképemmel. Rossz nézni. Eltakarom a szemem, ne is lássam. És látom, hogy ő is ezt teszi.
6. A világot csalni: mutass Hozzá hasonló arczot; üdvözöld Szemed-, kezed-, nyelveddel; látszatod Legyen: minő az ártatlan virág, S valód: kigyó alatta! William Shakespeare
7. Rögeszme! (...) És hogy annak képzelem magam, aki látszatra, kifelé, az emberek szemében vagyok - ez talán nem rögeszme? Az ő kedvükért hordom csak álarcomat, esküszöm: mint valami igazolványt, felmentést, jelvényt, hogy félre ne tegyenek, ki ne toloncoljanak, le ne tartóztassanak. Karinthy Frigyes
8. Nehéz ismét belátnom, Hanyatlik szép világom. Divattá vált a vakság, Újra pedig ész kell manapság. Hazugsággal irányít, Hatalmat így szilárdít Magának most a rendszer, Hiába küzdesz, úgyis nyer egyszer. Depresszió
9. Úgy volt, hogy egyszer még látlak, Árnyék vagy, úgy lépsz elém. Nézed csak, színes ruhában, Hogyan leszek az árnyékod én. Magashegyi Underground
10. Az emberek csak emberek, Csalók, önzők, hitványak, Irigylik egymástól a nőt, A falatot, az ágyat. Mihelyest megszerezhetik, Kitúrnak mást belőle, Ember embernek farkasa, Saskeselyüje, ölyve.