Isaac Asimov

Minden, ami ízt vagy egyéniséget ad, valakiben visszatetszést szül.

Nem lehet a tisztességes bánásmódot saját csoportunkra, saját fajtánkra korlátozni. Az egész emberiség, azok is, akiket a legjobban lenézünk, embertársunk!

Hol az a szent, aki igazán úgy tudná átérezni mások fájdalmát vagy gyönyörét, mint a magáét? Nem szabad túl sokat követelnünk. De ha egyszerûen elfogadjuk, hogy másvalaki "magunkhoz hasonló ember", akkor legalább tisztességes bánásmódot érdemel. Amikor már ezt sem vagyunk hajlandóak elfogadni, amikor másokat alsóbbrendûnek tekintünk, akkor tûnik fel természetesnek, sőt dicséretesnek a megvetés és a kegyetlenség.

Az egész világon szemben állnak egymással az emberiség részei, melyeket fajta, állampolgárság, gazdasági rendszer, vallás, nyelv sorol különböző csoportokba úgy, hogy nem "embertársai" egymásnak. Az egységes biológiai faj tagjai közötti ilyen, többé-kevésbé önkényes megkülönböztetések hallatlanul veszélyesek.

A könyv egyáltalán nincs híján a képi ábrázolásnak! Igenis ad képet, sőt, mi több, sokkal jobb képet, mint amilyen a tévé képernyőjén valaha is megjelenhet - mert a könyv képei személyre szabottak.

A képmutatás általános jelenség. Halálunkban véget ér, de előbb nem.

Ha az erényes önelégültséget pénzzé lehetne tenni, mind meggazdagodnánk! Én is, mert ugyanúgy dagadok tőle, mint bárki más.

Nem képzelhető (...) el olyan háború, amely hasznosabb volna a józan kompromisszumnál.

Minden elnyomás kiváltója a félelem. Ha nem az általános félelem, akkor a zsarnoké, aki saját biztonságát félti.

Az intelligens és jól fogalmazó ember előnyhöz jut azzal szemben, akinek ugyanúgy igaza van, csak történetesen primitív, zavart vagy ijedt.

A számítógép matematikai eszköz, amelyet adatok tárolására és kezelésére hoztak létre. A felelősség azoké az emberi lényeké, akik beprogramozzák és kezelik - s ha olykor mögéje rejtőznek, hogy leplezzék saját alkalmatlanságukat, ez inkább az ember hibája, mint a számítógépé.

A jó ég tudja, hányan töltik most idejüket azzal, hogy pocskondiázzák a technikai civilizációt és mindazt a rosszat, amit ránk hoz. Méghozzá olyan erényes önelégültséggel, amelytől szinte alig venni észre, hogy ők maguk is ugyanolyan mohó haszonélvezői ennek a civilizációnak, mint akárki más! Hogy úgy mondjam, vizet prédikálnak, de bort isznak.

Õsi ugyan a könyv, de felülmúlhatatlan is, és az olvasók sohasem fogják cserbenhagyni. Megmaradnak kisebbségnek, de megmaradnak.

Az agy a központi vezérlőterem, ahonnan távoli szerkezeteket lehet finoman szabályozni a lengő mutatók, villogó lámpák megfigyelése és a megfelelő kapcsolók zárása útján.

Az első lépésért Nobel-díj szokott járni, a másodikért egy lábjegyzet a tudománytörténeti könyvekben.

Mihez kezd egy matematikus az értelemmel? A matematika csupán eszköz, és amíg manipulálni lehet vele, hogy korrekt válaszokat kapjunk, és bizonyos dolgokat előre jelezzünk, addig az értelemnek nincs jelentősége.

Sose lehet tudni, mi az, amivel valaki kiérdemli helyét a tudomány történetében. Sokszor az is elég, ha valaki álmodozik.

Az emberiség csupán a nagy próbatételek leküzdésével emelkedhet a csúcsok felé. Csak a veszély és nyugtalan bizonytalanság készteti újabb és dicsőségesebb hódításokra.

Vizsgáld meg az áltudomány minden egyes darabját és meg fogod találni a biztonságos takarót, egy szopogatni való hüvelykujjat, egy szorongatni való ingecskét.

Egy ember soha és sehol sem veszhet el annyira, mint önnön magányos agyának végtelen és bonyolult folyosóin, ahová senki sem nyúlhat utána, ahonnan senki sem szabadíthatja ki.