Amikor találkozunk, majd közelebb hajolunk egymáshoz, hogy jobban lássuk egymást. Nem fog semmi sem számítani, mert akkor már mindent hátrahagyunk, mi ketten leszünk, és az érzés, amely ott lakik bennünk. Mert abban a pillanatban tudni fogjuk, hol ért véget a fantázia, és hol kezdődik a valóság.

Kapcsolódó idézetek

1. A szerelem egy nagy utazás, amely során rengeteget tanulunk. Kezdetben teljesen más, mint ami végül kialakul. A fiatal párok olyan közel kerülnek egymáshoz, hogy szinte egymásba olvadnak. Kezük és lábuk összegabalyodik, szinte egyszerre lélegeznek. Miután megmenekültek a magánytól, szorosan egymásba kapaszkodnak, megkönnyebbülten, hogy végre találtak valakit, aki szereti őket. Az a különös az egészben, hogy ilyenkor még nem is igazán ismerik egymást, ám ezt a képzeletükkel ellensúlyozzák. Mintha mindketten egy-egy fehér táblát tartanának maguk előtt, amelyre a másik rávetíti az összes reményét és vágyát. Mivel mélyen belül bizonytalanok, feszülten figyelik a megcsappant szeretetre utaló jeleket. Később, amikor már több időt töltenek együtt, elkezdődik a valódi kapcsolat, a hosszú küzdelem, amely során a képzelet mögött megjelenik a hús és vér ember. Mindketten egyre valóságosabbak lesznek - már úgy viselkednek, amilyenek ők maguk. Idővel minden jól alakul, ha nem esnek kétségbe, elfogadják, hogy a különbözőségük miatt más dolgokat szeretnek, és tiszteletben tartják a másik önállóságát. Mindketten erősebbek lesznek és kiteljesednek. Az egészséges kapcsolatban élők ezt meg is fogalmazzák: "jobb ember vagyok mellette", "úgy érzem, vele önmagam lehetek". Steve Biddulph
2. Egymást szeretni annyit tesz, hogy kitárulkozunk egymás előtt, leromboljuk a korlátainkat és a kettőből egy válik. Ezt az egyet aztán sokkal többnek éljük meg, mint a két különálló rész együttesét. Az érzések szintjén is új korszak köszönt be és valami egészen új keletkezik.
3. Annyi bizonyos, ha mindkettőnkben megvan a vonzalom a másik iránt, hamarosan meglesz köztünk a megértés is. Nem vagyunk már kamaszok, hogy akadékoskodjunk, indulatoskodjunk, minden pillanatban valami félreértés áldozatává váljunk, felelőtlenül játszva önnön boldogságunkkal. Jane Austen
4. Attól igazán jó egy párkapcsolat, hogy az ember megosztja az élményeit a másikkal. Együtt élik át a pillanatot, ezzel végképp egymás életének részévé válnak.
5. A szeretet olyan érzés, ami a szerelem elmúltával marad. Még fontos neked a másik, reméled, hogy jól megy a sora, de már nincsenek illúzióid vele kapcsolatban. Ez már távolról sem olyan izgalmas, szenvedélyes érzés... az ilyesmi idővel megkopik. A rajongás már a múlté. De a végén megmarad a szeretet, és csak ez számít. Tony Parsons
6. Egy kapcsolatban nem az számít, hogyan néz ki a másik, hanem az, hogy hogyan érzed magad a párod mellett. Mert a szikra, a lángoló szenvedély elmúlik, és ha két ember csak a külsőségek alapján talált egymásra, akkor az együtt töltött napjaik meg vannak számlálva. Amint alábbhagy a mindent felemésztő vágy, nem marad belőlük semmi, csak két kiégett idegen, akikben semmi közös nincs. Egymásra unnak, és új társat keresnek. Ezzel ellentétben, ha két ember lelke kapcsolódik, azt nincs olyan erő, amely szét tudná választani.
7. A szeretet akkor kezd épülni, amikor már látni, ki áll előttem, amikor felfedezem a másikat. Ekkor lép a szeretet a szenvedélyes szerelem helyébe. Jorge Bucay
8. Hiába választ szét bennünket a távolság és a sors! Mihelyt betérek szívembe, hogy vele legyek és behunyom szemem Máris megszûnök létezni e helyen, ahol ő nincsen jelen. Legalább ezt a szabadságot nem vitte el tőlem, és nem tőle függ, hogy ne legyen velem. Paul Claudel
9. Ha egyszer feltárult előttünk az igazság látványa, rettenetesen sekélyesnek fog feltûnni addigi világunk. Abban a látványban se logikus nincsen, se logikátlan. Se jó, se rossz. Minden eggyé van benne olvadva. És a fúziónak mi magunk is részesei vagyunk. Túllépünk a testünk szabta kereteken, létezésünk metafizikaivá válik. Intuíció lesz belőlünk. És miközben ez csodálatos érzés, bizonyos értelemben reménytelen is. Mégpedig azért, mert szinte a legeslegvégén megvilágosodik előttünk, mennyire jelentéktelen, mennyire mélységet nélkülöző volt eddigi életünk. És elborzadunk, hogy miként voltunk képesek egyáltalán elviselni. Murakami Haruki
10. Elértünk egy olyan pontra, ahol már annyira szerettem, és annyi közünk volt egymáshoz, hogy én képtelen lettem volna ugyanúgy folytatni. Többet szerettem volna, vele akartam lenni. Egész egyszerûen elképzelni sem tudom, hogy egy helyben topogjunk, hogy ugyanezt folytassuk akár egy kicsit is hosszabb távon. Vagy előre, vagy vissza, de mozdulni kellett.