J. R. Ward

A szerelemnek számtalan formája létezett, és mindent le tudott győzni. Ettől volt végtelen. És örök. Ez adott neki erőt.

Nincs alkudozás. Nincs irányítás. Egyszerûen megadja magát, és elfogadja, hogy az, akit szeretett, többé már nem része a jövőjének, és ez ellen nem tehetett semmit.

Az elengedés azt jelentette, hogy elfogadja azt, amit a sors kiszabott rá, és felismeri, hogy a szabad választás az egyetlen út, a végzet pedig megmásíthatatlan.

Tudod, hogy én mit akarok? Hogy csak egyszer elég legyek neked. Csak... egyetlen egyszer!

Ilyen az élet: senkit sem vezet körbe idegenvezető a saját vidámparkjában. Mindenkinek úgy kell felülnie a hullámvasútra, ahogy éppen találja, és nem lehet előre tudni, hogy tetszik-e majd neki a menet... vagy a nyomorult úgy megforgatja, hogy a végén kihányja a hotdogot és a vattacukrot.

Sajnálom, hogy megfosztottak az új élet alkotásának képességétől. Az alkotás öröme nekem mindig erőt ad, ezért nagy fájdalommal tölt el a gondolat, hogy te soha nem fogsz a karodban tartani egy gyermeket, aki hús a húsodból, és vér a véredből. Hogy soha nem fog a saját szemed visszanézni rád egy másik arcból, hogy soha nem fognak valakiben összekeveredni a te és általad szeretett férfinak a tulajdonságai.

Hiszed vagy sem, haver, minden király vak. Amíg azonban helyén van a szíved, mindig tisztán fogod látni az utat magad előtt.

Na persze, a piszkos tettek nem olyanok voltak, mint a kosz. A víz nem mosta le őket a testről.

A jó halál nemcsak gyors volt és fájdalommentes. A jó halál azt is jelentette, hogy az illető rendben hagyta itt a világot, megelégedéssel tért meg az Árnyékba, hogy van, aki gondoskodjon a szeretteiről, biztonságban tartsa őket, és habár gyászolniuk kell, biztosak lehettek benne, hogy nem maradt semmi olyan, amit nem mondtak el, vagy nem tettek meg.

Az ikertestvérem nem megtört. Tönkretett! Érted a különbséget? Ha megtört lenne, talán meg lehetne gyógyítani. Õt viszont tönkretették. Annyit tehetsz csak, hogy megvárod, hogy eltemethesd.

Furcsa dolog a halál. A legtöbb ember azt gondolja, hogy egy pillanat alatt bekövetkezik, pedig leggyakrabban egy folyamat.

Milyen furcsa az élet! Nagyon hosszú ideig kiszámítható sebességgel folyik, az események komótos tempóban követik egymást, aztán hirtelen - mint egy Porsche az autópályán, amely szédítő sebességgel húz el mellettünk - felgyorsulnak a dolgok, és egy szempillantás alatt váratlanul olyasmi történik, ami örökre megváltoztat mindent.

Bármennyire is van szabad választásunk, a sorsot nem lehet megváltoztatni. Aminek meg kell történnie, az így vagy úgy, de mindenképpen megtörténik.

Néha az életben a számtalan prózai döntés között – mint például, hogy mit együnk, hol aludjunk, milyen ruhát vegyünk fel – felbukkan egy igazán fontos válaszút. Ezekben a pillanatokban, amikor a jelentéktelenség köde felszáll, és a sors a szabad akarat választása elé állítja az embert, csak jobbra mehetünk, vagy balra – nem ragadhatunk le középen, hogy majd elbújva kivárjuk, mi lesz. Nem lehet alkudozni a lehetőségekkel, amelyek előtt állunk. Választani kell és felvenni a kesztyût. És közben tudni, hogy onnan már nincs visszaút.

Az irigység azt jelentette, hogy az illető különbözött a többiektől, egyéniség volt, méghozzá meglehetősen kicsinyes, ha ilyen érzés kerítette hatalmába.

A kapcsolatok erőfeszítést igényelnek, az már biztos. Persze muszáj, hogy két személy között legyen egyáltalán valamilyen szintû kapcsolat, ahhoz, hogy aztán dolgozni lehessen rajta.

Még sohasem látott egyetlen nőt sem olyan gyönyörûen és boldogan mosolyogni, mint ahogy Cormia mosolygott rá, amikor felnézett a szemébe. Ezek szerint megértette, amit mondani akart. Az „örökké szeretni foglak" nem feltétlenül kell hogy elhangozzon ahhoz, hogy a másik érezze.

A gond az, hogy egy szenvedélybeteg szava csak annyi, amennyit hallasz. Egy szó. Semmi több.

Ahhoz, hogy a szabadságot érezd, nem kell a szélnek tépnie a hajadat.

A zsarukat is meg lehet vesztegetni. (...) Csak azért, mert valakinek rendőrjelvénye van, még nem jelenti azt, hogy kiscserkész az illető.