A férfiak mindig előnyben voltak velünk szemben, elmondhatták a maguk történetét, magasabb rendû neveltetésben részesültek; a toll is az ő kezükben volt. Nem ismerem el, hogy a könyvek bármit is bizonyítanak.

Kapcsolódó idézetek

1. Nekünk, nőknek mindig bizonyítanunk kell a rátermettségünket, míg a férfiak érdemeit magától értetődőnek tekintik.
2. Visszaemlékeztem arra az igazságra is, aminek mindig is a tudatában voltam: egy nő sohase tárja fel egy férfi előtt azt, amire gondol. (...) Titokzatosságunkban rejlett a hatalmunk. Ez olyan elemi bizonyosság volt, ami nemzedékek során sem változott.
3. A nőkben mindig is megvolt a hatalomvágy. Eddig a hatalmat birtokló férfiakhoz vonzódtak, és most ők maguk akarnak uralkodni. A férfiak viszont mindig is érzékenyek voltak, csak soha nem ismerhették be. Szarka Károly
4. Az irodalom, de egyáltalán a mûvészetek élvezete és gyakorlása mindig is az úgynevezett idézőjeles arisztokrácia kiváltsága volt. Tudom, ezért most sokan felháborodnak, de az a véleményem, hogy egyébként nem is való mindenkinek.
5. A történelemben többnyire a férfiak a hősök. A személyes életünkben a nők. Kepes András
6. Szavaztunk, vezetőket választottunk - elbûvölő férfiakat és nőket, fehér mosolyú, mézesmázos nyelvû politikusokat, és a kezükbe adtuk összes reményünket és félelmünket abban a hitben, hogy erős kezek az övéik, hiszen olyan erős volt a kézfogásuk. És mindig, mindig csalódtunk bennük. Esélyünk se volt, hogy ne csalódjunk - emberek voltak, és azok voltunk mi is.
7. Olyan társadalomban élünk, amely bár lehet, hogy férfiközpontú, mégsem az - minden sikeres férfi mögött egy nő áll. Õk az életünk biztos pontjai, fogózkodói, ezért nincs annyi figyelem, amely elég lenne számukra tőlünk, férfiaktól.
8. Régen egyszerûbb volt. Egy férfi tudta, mit jelent férfinak lenni, felemelte a hangját a helytelen dolgok ellen. Megvolt hozzá a joga, el is várták tőle. Az egész életmódja, a képzése arra irányult, hogy megtanulja kezelni a nézeteltéréseket, amik akár csonkítással vagy halállal is végződhettek, de aztán történt valami, megalkottuk az illendőség törvényeit, jogászok lettek a pásztoraink, és amit régen egyszerû volt megérteni, elveszett a bürokrácia sûrûjében, amit civilizációnak nevezünk. Egy férfi többé nem szólalhatott fel, ha valami nem volt az ínyére, bíróságokon és ügyvédeken keresztül kell átverekednie magát. A nők egyenjogúságot követeltek, és megkapták. Nem azáltal, hogy mindent megkaptak, ami a férfiaknak járt, egyszerûen kikasztrálták a férfiakat, nőt csináltak belőlük. Nem érdekel, mi a véleményed, ez nem fejlődés, ez nem evolúció. Ez betegség, és szükség van valakire, aki tudja, mi forog kockán, aki igazi férfiként felemeli a szavát, és tesz valamit a világ igazságtalansága és méltánytalansága ellen, ma, itt és most! Ebéd előtt.
9. Sok diáktársam érkezett az enyémnél kényelmesebb háttérből. Gyakran egyik vagy mindkét szülőjük orvos volt. Többen magániskolába jártak, ahol önbizalmat pumpáltak beléjük. Elvárták, hogy az emberek hallgassák őket, ha megszólalnak. Nem mentek, hanem vonultak. A vagyonuk elszigetelte őket minden bizonytalanságtól. Minden kisebb csalódást, kudarcot hitetlenkedve fogadtak - mintha az élet tartozott volna nekik valamivel. Nem is sejtették, mások számára milyen kemény próbatétel. Shahed Yousaf
10. Sokkal többet szedtem ki a férfiakból (és nőkből) azzal, hogy a jómódú ember hírében jártam, mint azzal, hogy illedelmes voltam velük, vagy elkápráztattam őket a bölcsességemmel, vagy kemény munkával, vagy személyes szépségemmel, ami egyedülálló és leírhatatlan. Henry Louis Mencken