Jane Austen

A pénz csak ott boldogít, ahol más nem adhatja meg a boldogságot.

Akadhat két ember, akinek hét esztendő is kevés volna a megismerkedésre, másoknak talán hét nap sem kell hozzá.

Az ember boldogsága bizonyos mértékig mindig kiszolgáltatottja a vak véletlen szeszélyének.

Hát nem merő civilizálatlanság a szerelem lényege?

Biztosan nincs itt olyan emberpár, akinek szíve annyira nyitva áll egymás előtt, annyira hasonló az ízlése, egybehangzó az érzése, mint annak idején nekik, akik annyi örömüket lelnék a másiknak az arcában, mint annak idején ők.

Csak arra gondoljunk vissza a múltból, aminek az emléke örömet szerez.

Egy s más tekintetben merőben rosszul ítélem meg a jellemet; van, akit sokkal vidámabbnak, mást komolyabbnak, eszesebbnek vagy éppenséggel balgábbnak gondolok a valóságosnál; s magam sem tudom, miből eredt, mi okozta a tévedést. Olykor az irányítja véleményünket, hogy ki-ki mit mond magáról; gyakran az, amit más mond róla, s nem szánunk időt a megfontolásra és az ítéletre.

Minek ott a szó, ahol oly ékesen beszél a tett!

Akinek jól megy sora, bajosan tud alázatos lenni.

Minden férfi szeretné a nőt jobb otthonhoz juttatni, mint amilyenből elviszi, s aki a nő szeretetét biztosítani tudja, és még jobb életkörülményeket is tud teremteni számára, boldognak mondhatja magát.

Újdonság, ha egy embert, aki tán rá sem ér, hogy valaki után járjon, az a lány kap meg, aki maga jár utána? Egyáltalán újdonság-e ebben a világban, hogy valami egyenlőtlen, ellentmondó vagy összeférhetetlen? Vagy hogy emberi sorsokat a véletlen körülmények is irányítsanak?

Csak határozatlan, gyönge jellemek nyugszanak bele (akiknek a boldogsága úgyis mindig a véletlenen múlik), hogy egy szerencsétlen ismeretség életre szóló kényelmetlenséget, rabságot szerezzen nekik.

Milyen valószerûnek látszanak néha az álmok! Máskor meg mennyi összevissza zagyvaság!

Ha egy ifjú hölgy elájul, magához kell téríteni, válaszolni kell minden kérdésre, és el kell oszlatni a meghökkenést. Az ilyen események nagyon érdekesek, de csak rövid időre.

Az igazi férfi legyen mindenkihez jóindulatú, de ne barátkozzék mindenkivel.

Egy-egy családban gyakran fordul elő ugyanaz a kézírás, ami természetes is, ha ugyanaz a tanító tanította a gyerekeket. De éppen ezért úgy képzelem, hogy az ilyen hasonlóság főleg csak nőknél fordul elő, mivel a fiúkkal kiskoruk után nem sokat törődnek ilyen szempontból, megelégszenek bármilyen firkálással, amit éppen megszoktak.

Csodálatos intézmény a posta. (...) Micsoda szervezettség, micsoda rend! Ha meggondoljuk, mennyi dolguk van, s mi mindent bonyolítanak le hibátlanul, csak bámul az ember. (...) Milyen ritkán fordul elő hanyagság vagy tévedés! Még az is ritkaság, hogy csak egyet is rossz címre kézbesítsenek a sok ezer levél közül, amely úton van szerte az országban. Azt hiszem, millió közül ha egy elvész! És ha meggondoljuk, hányféle írást és hány rossz írást kell kisilabizálniuk, csak még jobban csodálkozunk.

A fiatal hölgyek törékeny virágszálak. Vigyázniok kellene az egészségükre és az arcszínükre.

Ha valakiben egyébként kiváló tulajdonságok vannak, abban a félénkség nagyon vonzó.

Az új fiatalasszony minden társaságban a legelső, bárkik és bármik is a többiek.