Csak határozatlan, gyönge jellemek nyugszanak bele (akiknek a boldogsága úgyis mindig a véletlenen múlik), hogy egy szerencsétlen ismeretség életre szóló kényelmetlenséget, rabságot szerezzen nekik.

Kapcsolódó idézetek

1. Mulandó minden s rövid életû, oly forgandó a Szerencse idelenn, csak a Halál les állandón, örökké. Lorenzo de` Medici
2. Az élet kegyetlen. Remény és boldogság mulandó ábránd, csak arra jó, hogy az elkerülhetetlen tragédiákat még gyötrelmesebbé tegye. Robin Cook
3. A türelmetlenek boldogtalanok, mert mindig akarnak valamit, s mindig azt kapják, amit nem akartak. Nádas Péter
4. A boldogtalan, aki függőségben él, mindig mindenre odafigyel, elég egyetlen máshogy ejtett szó, s remények omlanak össze vagy élednek fel megint. Donatien Alphonse Francois de Sade
5. A nemes, hûséges lelkeket gyakran gúzsba köti, hogy hûségesek még az emberiség söpredékéhez is. Jo Nesbo
6. Az öröm, alighogy elteltünk vele, nyomban megszokottá válik, és elillan tudatunkból; ezért, hogy a hosszan tartó szabadság emléke nem sokáig örvendeztet, ám a pillanatnyi rabságé mindvégig nyomaszt. Bulat Okudzsava
7. A halandó, jó s gonosz egyformán magabízó, minden tettében puszta szeszély vezeti, míg utoléri a balsors: akkor jajgat, odáig tátott szájba galamb: biztat a lenge remény.
8. A mindig reménykedők sehogy sem tudnak összebarátkozni egy olyan világgal, ahol a jóság helyébe nagylelkûség, a gyöngédség helyébe férfias hallgatás, a bajtársiasság helyébe magányos bátorság lép. Albert Camus
9. A gyöngék kegyetlenek. Gyöngédségre csak az igazán erősek képesek. Leo Calvin Rosten
10. Az ideiglenesség tudata erőt ad a rossz elviselésére, viszont kilúgozza az örömöket: kibírom, mert úgysem tart sokáig; nem élem magam bele, mert úgyis hamar vége lesz. Az a tény viszont, hogy valaki mindig idegenektől függ, táplálja a türelmetlenséget. Kolozsvári Grandpierre Emil