Jean Anthelme Brillat-Savarin

Egy kitûnő étkezés után a test és a lélek határozottan valami különös jólétet élvez.

Ha valakit meghívunk magunkhoz, akkor tulajdonképpen boldogságáról gondoskodunk addig, míg falaink között időzik.

A jó szakács első és legfőképp elengedhetetlen tulajdonsága a pontosság; ez az első kötelessége a vendégnek is.

Mondd meg, hogy mit eszel, s megmondom, hogy ki vagy.

Az ember isteni jogon királya az egész természetnek; a földet az ő hasznára borította be növényzettel és népesítette be állatokkal a teremtő; következésképen olyan szervvel kell rendelkeznie, mellyel hasznát veheti mindazoknak az ízes anyagoknak, amelyek alattvalói világában egyáltalán feltalálhatók.

A tudományok nem úgy jöttek a világra, mint Minerva, aki teljesen fölfegyverkezve ugrott ki a Jupiter fejéből; az Idő leányai ők, akik lassankint, szinte észrevétlenül formálódtak, akképpen, hogy mindenekelőtt összegyûltek ama módszerek, amelyekre a tapasztalás sorjában rámutatott, utóbb pedig az ember rájött ama törvényekre, melyek e módszerek egybevetéséből levezethetők.

A jóllakott ember nem ugyanaz, aki egy órával előbb volt, amikor éhesen tárgyalt.

Az étvágy meghatározása: a mozgás és az életfolyamat a test folytonos anyagveszteségével jár, és porhüvelyünk, ez a bonyodalmas gépezet, hamarosan megtagadná a szolgálatot, ha a Gondviselés nem látta volna el egy olyan eszközzel, mely azonnal figyelmezteti, mihelyt erői és szükségletei nincsenek többé egyensúlyban.

A szakács összes tulajdonságai közül a legelengedhetetlenebb: a pontosság.

Mit értünk táplálék alatt? Népszerû felelet: táplálék mindaz, amivel csak táplálkozunk. Tudományos felelet: táplálék alatt az olyan anyagot értjük, amely a gyomorba jutván, az emésztés útján állati anyaggá változhatik át, vagyis átmehet az állati életbe s így pótolhatja azt a veszteséget, amit az emberi testben az élet folyamata okoz.

Mindenki, aki először iszik kávét, bizonyos lehet benne, hogy ezzel feláldozta álmának egy részét.

A víz az egyetlen ital, mely igazán oltja a szomjat; innen van, hogy csak nagyon kis mennyiséget lehet belőle inni. A többi folyadék, amit az ember megiszik, csak enyhítőszer; és ha az ember mindig csak vizet innék, sohase mondták volna az ember egyik kiváltságának azt, hogy: akkor is tud inni, amikor nem szomjas.

Vannak egyének, akiktől a természet megtagadta az ízlelő szerveknek a finomságát, vagy a figyelmességnek azt a kitartását, amely nélkül a legízletesebb ételek is észrevétlenül csúsznak le a gyomorba.

A szenvedélyek hatnak az izmokra; és nagyon gyakran látunk olyan embert, akinek az arcáról, ha hallgat is, legvilágosabban leolvashatjuk azokat a különböző érzéseket, amelyek izgatják, foglalkoztatják, mialatt szótalan. Az izmoknak ez a feszültsége, ha szokásossá válik, végre is észrevehető nyomokat hagy, következésképen állandó és könnyen felismerhető jelleget ad az arcnak.

Az első tál ételnél, a lakoma kezdetén, a legtöbb ember mohón eszik, keveset beszél és nem figyel arra, amit a másik mond; mindenki elfelejtkezik társadalmi állásáról s a nagy gyár egy munkásává válik. Hanem amikor a szükség kezd kielégülni, a gondolattalanságnak vége, a társalgás megindul, s új rend következik; mindenki, aki eddig csak fogyasztó volt, most többé vagy kevésbé szeretetreméltó vendéggé válik, aszerint, hogy a teremtő mennyi tehetséget adott neki ehhez.

Az ember belemerül a teljes álomba. Mit csinál ezalatt a lélek? Magamagában él, mint a kormányos szélcsendben, mint a tükör éjjel, mint az a hárfa, amelyet senki sem érint; új izgatásra vár.

Akármilyen különösek is azok a képzetek, amelyek álmunkban foglalkoztatnak bennünket, ha jobban megfigyeljük ezeket, meg kell győződnünk róla, hogy ezek mind emlékek vagy emlékeknek a kombinációi. Kísértésben vagyok, hogy azt mondjam: az álom az érzékek emlékezése.

A diéta minden orvosi eszköz között a legelső, mert folytonosan hat, éjjel-nappal, úgy az ébrenlét, mint az alvás idején; s ez a hatás minden étkezéskor felfrissül és úrrá válik a test minden részén.

Annak, aki senkiről nem mond rosszat, joga van maga iránt is elnézéssel lennie.

Ha az ember már egyszer átlépett bizonyos határokat, nem lehet tudni, hol fog megállani.