Az étvágy meghatározása: a mozgás és az életfolyamat a test folytonos anyagveszteségével jár, és porhüvelyünk, ez a bonyodalmas gépezet, hamarosan megtagadná a szolgálatot, ha a Gondviselés nem látta volna el egy olyan eszközzel, mely azonnal figyelmezteti, mihelyt erői és szükségletei nincsenek többé egyensúlyban.

Kapcsolódó idézetek

1. Testünket durva anyagi táplálékkal kell fenntartani, ám amikor túl sokat eszünk, akkor maga az egészség fenntartásához szükséges anyag lesz a betegség és fájdalom forrása. Az olyan országokban, ahol kevés az élelem, az éhezés és éhínség okoz rengeteg szenvedést; azon országokban viszont, amelyekben ez bőségesen, számos tápláló változatban áll rendelkezésre, leginkább a túltáplálkozástól és az emésztési problémáktól szenvednek az emberek. Amikor éppen látszólag problémamentes egyensúly áll fenn, azt "egészségnek" nevezzük, ám ostobaság lenne azt hinnünk, hogy a betegségektől teljesen megszabadultunk, vagy valaha is megszabadulhatnunk. Az ilyesfajta test mindenféle nyavalyák táptalaja. Ha nem lennének betegségek, háborúk és éhínségek, akkor sem kerülhetnénk el a halált. A testnek az a természete, hogy felbomlik. Már a fogantatása pillanatától kezdve halálra van ítélve. Tendzin Gjaco
2. A haldoklás csak ritkán könnyû, bármit szeretnénk is gondolni róla. A testünk nem hajlandó küzdelem nélkül elengedni az életet: belekapaszkodik. Nem úgy halunk meg, hogy mondunk még néhány magvas gondolatot a bennünket könnyes szemmel körülálló családtagoknak, aztán kileheljük a lelkünket. Ha nem rángatózva, fuldokolva vagy köhögve múlunk el, és nem is kómában, akkor fokozatosan kell elsorvadnunk: a hús lassan elfogy a csontjainkról, a bőrünk és a szemünk sötétsárga színûvé válik, ha a májunk is felmondja a szolgálatot, aztán a hangunk elfogy, míg aztán a véghez közeledve már annyi erőnk sem marad, hogy kinyissuk a szemünket; mozdulatlanul fekszünk halálos ágyunkon. Egyedül ziháló lélegzetünk árulkodik arról, hogy még élünk. Henry Marsh
3. Lehet, hogy az orvos, aki az ember halandó porhüvelyét vizsgálja, lelki képességek dolgában bizonyos mértékig elcsenevészedik. Túlságosan anyagiassá válik a gondolkozása, és annyira elmerül a csodálatos szerkezet bonyodalmaiban, amely látszólag megmagyarázza az élet minden titkát, hogy a lét másik értelmét nem is látja. Nathaniel Hawthorne
4. A test legtürelmetlenebbül mindig azt követeli, amire leginkább ráéhezett. A szellem, a lélek törvénye valahogy más; annak evés közben jön meg az étvágya. Ha azt koplalásra fogják, lassan az igények is elsorvadnak; éppen a koplalástól múlik el a szellemi éhségérzetünk. Fekete Gyula
5. Mi vajon az a biológiai entitás, ami évmilliárdnyi időt nem kímélve végigpörgette az élet folyamát, melynek csúcspontján az anyag - az emberi tudat által - eszméletre ébredt, hogy megvizsgálja önmagát? A test biztosan nem, hiszen az egy halandó porhüvely csupán, ez a valami viszont az öröklétet "tûzte ki célul". Egy szenvtelen információcsomagról van szó, melynek kódját a DNS őrzi. Boldogkői Zsolt
6. Az emberi élet tartama pillanat; az anyag változó, az érzékelés homályos; egész testünk összetétele könnyen romlandó; a lélek ide-oda kapkodás; a szerencse kifürkészhetetlen; a hírnév bizonytalan. Egyszóval: minden testi dolog rohanó vízfolyás, minden lelki jelenség álom és ködkép, az élet harc és számkivetés, az utókor dicsérete feledés. Marcus Aurelius
7. Sajnos, a testünk nem úgy mûködik, hogy ha valakinek már "nagyon kell fogynia", akkor gyorsabban fog fogyni, nem lesz természetes súlyingadozása, megtorpanása, botlása vagy visszaesése. A test nem viseli el a sürgetést, és a személyiség sem tud parancsra és határidőre változni.
8. Az étel üzemanyag. A testünk a jármû. Amit beleteszünk, azt kapjuk vissza. Julian Brass
9. A mértéktelenség öröme mindig átmeneti. Ellenben az önfegyelem nem az élvezet elutasítását jelenti, hanem azt, ahogy elfogadjuk az élvezetet. Bánjunk jól a testünkkel, mérsékeljük vágyainkat, dolgozzunk keményen, mozogjunk, tevékenykedjünk - ezeknek semmi közük a büntetéshez. Ez csupán munka, amelynek jutalma az élvezet. Ryan Holiday
10. Testünk örökös áramlásban van, mint egy folyam, s folytonosan részek kerülnek be és lépnek ki belőle. Gottfried Wilhelm Leibniz