Jim Morrison

A kisgyermekkort, a gyermekkort, a kamaszkort és a férfikort mindig élesen el kellene választani egymástól: ilyenkor lenne szükség próbatételekre, hőstettekre, szertartásokra, történetekre, dalokra és ítéletekre.

Az embereknek eltolódott a realitásérzékük. Nap mint nap ráragadnak a képernyőre, nézik a szappanoperákat, a filmeket, a híreket, a popsztárokat. Megváltozik a valódi értékek megítélésének képessége, erősnek képzelik magukat. De valójában ők lélekben már halottak.

Az emberek túl korlátoltak ahhoz, hogy valójában szabadok lehessenek! Saját magukat kötik gúzsba, önmaguk emelnek falakat maguk köré. Kiközösítik azokat, akik megpróbálnak kitörni, levetni ezeket a láncokat. Ez az ő biztonságuk.

Tudod, a nappal öli az éjt, de az éj hoz neki halált.

Nézz szembe a legnagyobb félelmeddel, ezután a félelemnek már nincs hatalma feletted. Szabad vagy.

Sokkal kevésbé félünk az erőszaktól, mint a saját érzéseinktől. A személyes, saját, magányos félelem sokkal rémisztőbb, mint amit más okozhat.

A jövő bizonytalan, s a vég mindig közel van.

Fáj téged elengedni, de soha nem fogsz követni. Vége a nevetéseknek és lágy hazugságoknak, vége az éjszakáknak, amikor próbáltunk meghalni, ez a vég.

Az első pillanat, mikor megszületsz, társunkká szegődsz egy idegen világban. A második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemekkel rácsodálkozol a világra.

A mûvészet díszíti fel börtönünk falát és tart meg minket némának és közömbösnek.

Vannak dolgok, amiket ismer az ember és vannak dolgok, amiket nem. Az ismert és az ismeretlen között pedig ajtók vannak - ezek vagyunk mi.

A barát az, aki teljes szabadságot ad neked, hogy kibontakoztasd magad.

A legtöbb ember olyannak szeret téged, amilyennek akar, hogy legyél. Megtartani ezt a szeretetet nem könnyû. Mindig olyannak lenni, amit elvárnak tőled. Biztosan meg is kapod ezt a szeretetet, ha jól színészkedsz.

A sorsodat a szerelem sem másíthatja meg.

De hibáinkból nem tanulunk, nyerünk és veszítünk, alulmaradunk. Mégis továbbvívjuk harcainkat és nem vesszük észre; Csak a fájdalom más, a többi ugyanaz.

Elvesztünk egy ősi fájdalom-vadonban hol minden gyermek őrült s beteg minden gyermek beteg s a nyári esőért remeg.

A tükörben az arc nem fél az ablakban a lány még kér baráti tor a lány él s kiált odakint csak rám várt.

Ha az ember kibékül a hatalommal, maga is azzá válik.

A tested dolgozik naphosszat, a kezed megágyaz éjszakára, a lelked fárad, sose pihen és már te sem mosolyogsz. De nem hibáztatlak a fájdalmaimért.

Ismerem azokat a szavakat, amelyeket még ki sem ejtettél. Már tudom, hová tartasz, mikor még el sem indulsz. Tudok a féltett titkaidról, amiket mélyen elrejtesz. Mindent tudok rólad, kedvesem. Nem vagyok kém, csak szeretlek.