Az első pillanat, mikor megszületsz, társunkká szegődsz egy idegen világban. A második pillanatban lassan felcseperedsz, s tágra nyitott szemekkel rácsodálkozol a világra.

Kapcsolódó idézetek

1. Születéskor a szemünk csukva, a szánk pedig nyitva van, majd egész életünket azzal töltjük, hogy megpróbáljuk korrigálni a természet ezen tévedését.
2. Kezdetben ugyanabba a galaxisba születünk. Emberként jövünk a világra, és ugyanúgy élünk tovább az idő múlásával. Az emberek egymással való találkozása csodálatos dolog. A nevetés, a szomorúság, még a szerelem is. Összesítve mindenkinek egy százalék esélye van. Ráébredtem, hogy a világot mennyi sokszínû csoda járja át.
3. A születéssel csupán a testi élet veszi kezdetét; a lélek lassan alakul, aszerint, hogy milyenek azok, akik között gyermekségünk és ifjúságunk évei leperegnek. Ioan Slavici
4. A csodák születéséhez előbb egy másik csodának kell megszületnie. És megszületett. Igen. Azon a napon, amikor megláttad a fényt, amikor felsírtál. Egy Csodával gazdagodtam én. Veled. Olyan Csodával, aki csodát varázsolt az életembe. Azon a napon, amikor én is megláttam a fényt. A te fényedet. Csitáry-Hock Tamás
5. Mindig jönnek újabb apró emberi lények, akik még életük történetének első mondatát írják. A születések folyamata olyannyira emlékeztet a futószalagra, hogy mindig meglep, ha valami megállásra és tûnődésre késztet. Jodi Lynn Picoult
6. Születés és halál, a fonal két vége. Két legfontosabb története a létezésünknek. A fonal elején beleszületünk a világba, majd a végén kiszületünk belőle.
7. Születésünk első pillanatától kezdve érzünk. Fájdalmat és örömöt, félelmet és dühöt. Megtanuljuk elrejteni az ijesztő érzéseinket. Eleinte csak mások, később magunk elől is. Sokan úgy éljük le életünket, hogy eltartjuk magunktól legmélyebb érzéseinket, és mindig ott a kétség, mi lenne, ha átengednénk magunkat nekik, kifejeznénk azokat, és megosztanánk a világgal.
8. Minden sokkal bonyolultabbá válik onnantól, hogy a gyerekek megszületnek. Az ember életének legszörnyûbb napja, amikor az első világra jön. Az addigi életednek vége. Sosem tér vissza. De aztán a gyerekek megtanulnak járni és beszélni, és onnantól az ember csak velük akar lenni, mert kiderül, hogy ők a legcsodálatosabb lények a világon.
9. Anyánk méhében köldökünkkel vagyunk a világhoz nőve. Amikor megszületünk, szájunkkal. A szem érzékszerveink között az absztrakt; azzal a tárggyal, amelyet lát, sohasem lép közvetlen kapcsolatba, és nem tud vele összenőni. A fül a dolgokat valamivel közelebb ereszti. A kéz meg is fogja. Az orr már a dolgok páráját is beszívja. A száj, amit megkíván, magába veszi. És csak akkor tudom meg valamiről, hogy micsoda, ha megízleltem. A száj a közvetlen tapasztalat forrása. Hamvas Béla
10. Végtére is fontos, hogy ki van veled, amikor megszületsz. Ha mindenki, aki rád tekint, míg a bölcsődben mocorogsz, tiszta fehérnemût meg selymet visel, akkor nagyon más életed lesz, mint akkor, ha az első dolog, amit megpillantasz, egy bakkecske. Christopher Buehlman