Elvesztünk egy ősi fájdalom-vadonban hol minden gyermek őrült s beteg minden gyermek beteg s a nyári esőért remeg.

Kapcsolódó idézetek

1. Minden, ami korábban bûn volt, most betegség lett.
2. Idelent madarak vacognak, deres csönd dermedt ágra ül, mesék csodái összerogynak... és szívünk egyre nehezül.
3. Olyan vagyok én körödben, Mint az eltévedett gyermek, Kit egy sötét erdőségben Még sötétebb éjjel lep meg. Ki nem tudok szabadulni, Pedig már a vadak tépnek... Fájdalmim e szilaj vadak - Mért is ismertelek én meg! Tóth Kálmán
4. Minden gyermeknek megvan a maga nyara, de minden nyár más gyermeket hagy maga után.
5. Bújtunk a lomb közé, nem volt máshova bújnunk. Félrehajtott bokor meg ág sebezte ujjunk, keresve a helyet, hol minket senki se, s mi láthatunk egy rést, mely kék éggel tele; ahol magunk vagyunk, elzárva a világtól, s mégis egész világ velünk, ha a madár szól; hol lágy fekvőhelyet igér tömött avar, s az alkony betakar bársony árnyaival. Somlyó György
6. A virágok elhervadnak, és elvesztik szépségüket, ahogy én is a semmibe tükröződöm, elveszve a heves esőben.
7. Mindenki szenved, amíg az élet kaotikus sodrában úszik. Carl Gustav Jung
8. Éhségében gyilkol a vad, Embert bûnbe a kényszer ûz. Francois Villon
9. Az embernek saját maguknak kell megtalálniuk az utat az erdőben azoknak a kétes, zavaros térképfoszlányoknak a segítségével, amelyekbe betekerve születtek, vagy amelyeket útközben találnak itt vagy ott. Ezért van az, hogy mindannyian bolyongunk. Körbe-körbe járunk. Mellébeszélünk. Öntudatlanul is egymásba botlunk és azután elveszítjük egymást a sötétben, ahol az égi fénynek még távoli derengése sem látszik. Ámosz Oz
10. Magányomban, mint hóban a gyerek, jajgatok, sírok, sorsom émelyeg. Hó-kalickában gubbaszt vak szívem: zománc-szemgolyós madár-szégyenem. Juhász Ferenc