Jodi Lynn Picoult

Van egy pont az életben, amikor kissé vissza kell fogni magunkat, megállni egy percre, s belátni, hogy el kell engednünk a kezet, amelybe mindaddig görcsösen kapaszkodtunk.

Az orvosokra, ha tanúként vannak beidézve, az a jellemző, hogy minden hangsúlyukkal, minden gesztusukkal azt tudatják a világgal, akármilyen fontos is a tanúvallomásuk, amíg őket a tanúk padján faggatják, a betegeik nagyon várják őket, sőt - akár haldokolnak is.

A teljes sötétségből éppoly sok minden olvasható ki, mint a fényes csillagokból.

Az életünk korántsem nyugszik olyan stabil alapokon, mint szeretnénk.

Isten, úgy látszik, a hendikepeseknek extra adag humort ad, hogy valamivel elvehessék a dolgok élét.

Azt gondolnánk, egy ház örökké áll, de valójában egy erős szél vagy egy vasgolyó elég a ledöntéséhez. És a benne élő család sem erősebb.

A "gyerekem van" kifejezés pontatlan. Nem birtokoljuk, hanem kapjuk őket. És nem mindig olyan hosszú időre, mint gondoljuk, vagy reméljük.

A víz mindig mozog, nem áll meg soha. Az eső lehull, aztán leszalad a patak a hegyekből, és folyó lesz belőle. A folyó elkanyarog az óceánig. Aztán elpárolog a víz, felszáll, mint egy lélek a felhőkbe. Aztán, mint minden az életben, megint kezdődik elölről.

Senki sem köteles kimenteni az embertársát egy égő házból. Ez abban a pillanatban már nem igaz, hogyha az illető szülő, és a saját gyereke van odabenn az égő épületben. Ebben az esetben nemcsak érthető volna, ha az illető berohanna az épületbe, de ezt is várná tőle mindenki.

Mi valamennyien - szülők, orvosok, jogászok, az egész társadalom - azért küszködünk nap mint nap, hogy olyan döntéseket hozzunk, amelyek nem zavarják meg az éjszakai nyugalmunkat. Mert az erkölcs, a morál fontosabb az etika formális szabályainál, a szeretet pedig fontosabb a jognál.

A csillagok olyan emberek, akiket valaha nagyon szerettek, ezért képzeletben kirajzolják az alakjukat a csillagokból, hogy sohase felejtődjenek el.

A szeretteink - és azok, akiket elveszítünk - megváltoztatnak bennünket. Soha nem azok vagyunk a történet elején, mint akik a végén leszünk.

A gimisek igazi kannibálok: mások összetört szívén élősködnek, azután csak megvonják a vállukat és felvillantanak egy véres, szabadkozó mosolyt.

Kettejük között csak annyi szerepe maradt a szavaknak, hogy keretbe foglalják a csendeket.

Az a legszörnyûbb büntetés, amit csak el tudunk képzelni, ha elvesszük valakitől a képességét, hogy azt tegye, amit szeretne és ahol szeretné.

Mindenkinek magának kell szembenéznie a saját démonjaival.

A kifinomultság nem feltétlenül nemességet vagy méltóságot jelent, ahogy nekem azt tanították. Ez egy képesség, amelynek segítségével könnyedén boldogulunk a nagyvilágban.

Az ember igazi énje a szívében lakozik.

A Mount Everestet még nagy látószögû objektívvel sem lehet megörökíteni.

Senki nem szereti egyformán a csoki-vanília jégkrém mindkét felét. Vagy a csokisat eszed szívesebben, vagy a vaníliásat. Ha szerencséd van, olyan emberrel eszed a jégkrémet, akivel meg tudtok egyezni, így az egyikőtök csak csokisat, a másikótok csak vaníliásat kap.