Johann Wolfgang von Goethe

Bármihez, amit megtehetsz vagy megálmodsz... fogj hozzá! A merészségben zsenialitás, erő és varázslat rejlik.

Az ifjú emberek a természet új ötletei.

A fogyatékosságokat csak a szeretetlen észleli; ezért, hogy belássuk, magunknak is szeretetlenné kell válnunk, de sosem jobban az épp szükségesnél.

Az ellenérzés és a gyûlölet a felszínig engedi csak a megfigyelőt, vezesse bármilyen éles elme; ám ha ez utóbbi a jóakarattal s szeretettel párosul, áthatol emberen-világon.

Bármerre tekintsünk, a természetből végtelenség fakad.

Nyomban látjuk, ha valahol a két legszükségesebb tulajdonság hiányzik: a szellem és az erő.

Egy hasztalan élet egyenlő egy korai halállal.

Melyik a legjobb kormány? Az, amelyik megtanít minket saját magunkat kormányozni.

Alkoss, mûvész! Ne beszélj!

Nem alakíthatjuk gyermekünket olyanra, amilyenre szeretnénk. Úgy kell elfogadnunk és szeretnünk őket, ahogy Isten adta.

Ritkán bírunk eleget tenni magunknak; annál vigasztalóbb, ha másoknak eleget tehetünk.

Annyi jeles és derék dolog van egyidejûleg a világon, mégsem találkoznak össze.

Ne dorgáljuk a közönségest, marad az úgyis örökké, amilyen.

Férfimámor: így nevezték tizenhetedik századunkban, s mily találón, a kedvest.

Van a ritmusban valami varázslat: már-már elhiteti velünk, hogy miénk a magasztos.

A kiválóságot gyakran tekintik egoizmusnak.

Az igazság fáklya, méghozzá rettenetes; ezért próbálunk mind csak úgy hunyorogva elsurranni mellette, mi több, félve, hogy megéget.

Világunk dolgában csak azok az okos, tevékeny emberek vihetik sokra, akik ismerik erejüket, s mértékkel-rátermetten használni is tudják.

Boldog, aki örömmel tesz és a tettnek örül.

Siker és kudarc Váltakozását mi sem tartja féken; Aki férfi, mindig tevékeny.