Juhász Gyula

Milyen volt hangja selyme, sem tudom már, de tavaszodván, ha sóhajt a rét, úgy érzem, Anna meleg szava szól át egy tavaszból, mely messze, mint az ég.

Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szûz gondolatként.

Bánkódva alkonyárnyas órán, Míg száz vád bánt, száz gyötrelem, S baljós, bajos bánat hajol rám Alkonyórán, aggón borongván Emlékezem, emlékezem.

Tavaszi szél száll, rügy bimbója pattan, Valami kászolódik e tavaszban, Ilyenkor sírnak gyantát fiatal fák, Ilyenkor fáj az elmúlt fiatalság!

És minden dolgok mélyén béke él És minden tájak éjén csend lakik S a végtelenség összhangot zenél, S örök valók csupán mély álmaink.

Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az élet vágott, Behegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben.

Félek. Nem a kísértetektől, Mert kísértetek nincsenek! Félek. A jövendő rémektől Lelkem beteg!

Potom a szépség és mûvésze léha, Csak egy a mentség, egy csak: a siker!

Valaki megvert egy gonosz napon, Valaki elment, hogy örökre várjam S hiába vár a ciprus és halom S az éktelen sötét az éjszakában, E bánatot magammal hurcolom...

Nagy öröme vagy ma Lángoló szívünknek S neved áldott napja Új diadalünnep.

A hülye azt mondja a lángésznek: bolond.

Húsvét, örök legenda, drága zálog, Hadd ringatózzam a tavasz-zenén, Öröm: neked ma ablakom kitárom, Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!

Akik az igazság sírjára köveket hengerítenek, azok nem hisznek Magyarország föltámadásában. Mert Magyarország igazsága csak az igazság Magyarországa lehet.

Majdnem minden áldott nap kisétálok valamelyik temetőbe. És megbékülve és alázatosan arra gondolok ilyenkor, hogy egyszer majd nem fogok visszasétálni többé.

A költőnek van a legszebb hivatása e földön: ő az, aki halhatatlanná varázsolja a mulandóságot.

Igen sok mai ember kereszténysége csak szenteltvizes pogányság csupán.

A stílus az ember - mondotta Buffon. A stílus után ítélve nagyon sok majom ír ezen a földön.

A gyermek szeme a jövő tükre. Jaj annak, aki elhomályosítja.

"Szeret - nem szeret" bús boldog talánya, Epedések zárt ablakok előtt, Ó erkélyeknek hervatag virága, Séták, sírások, meglátom-e őt?

Nyíljanak kertedben A misztrikus rózsák, Legyen szebb e versnél A boldog valóság.