"Szeret - nem szeret" bús boldog talánya, Epedések zárt ablakok előtt, Ó erkélyeknek hervatag virága, Séták, sírások, meglátom-e őt?

Kapcsolódó idézetek

1. Elrejtőzöl tán előlem? Már nyomod se leljem? Hogy` lehet e felhős órák terhét elviselnem? Messze nézek, egyre leslek, mindig, mindenütt kereslek; sóhajom panaszkodón száll, szellő búgja búsan. Ó, miért váratsz meg engem lent a kertkapuban. Rabindranath Tagore
2. Szerelmem gyönyörû szenvedésem Magamban hordalak mint sebzett madarat S nem sejtve néznek ők hol utunk elhalad Ismétlik a szívem szőtte szép szavakat Melyek nagy szemedért meghaltak alig-élten És nem boldog a szerelem.
3. Hová merûlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Vörösmarty Mihály
4. Jaj, ama hajnal hasadása még felvirrad-e énnekem? Epedő szívem egyre várja, ó én imádott kedvesem, mert bútól lankad szüntelen s csak az segíthet nagy baján, ha képed itt lesz majd velem a két szememnek ablakán.
5. Szemem ablaknál éjsötétbe mélyed, várva, hogy jön még boldog pillanat. Máshoz sodort régóta szenvedélyed. Mindegy. Én őrzöm féltett titkodat. Alekszandr Blok
6. Néhány nyíló szóvirág, Lassan eszmélő világ, Furcsa, kábult közelség, El nem múló gyöngeség. Néhány félénk vallomás, Boldog, hû szemvillanás, Féltve őrzött érzelem: Ennyi az első szerelem. Máté Péter
7. Egyszer talán (...) magának is lesznek szomorú percei, mindannyiunknál beköszöntenek ezek, a legboldogabbaknál is, amikor azt fogja mondani magában: "Senki sem szeret engem." Azt szeretném, ha ilyen alkalmakkor hozzá tenné: "Nem, tévedtem. Van valaki, aki szeret." Lehet, hogy eleinte nagyon sovány vigasz lesz ez a gondolat. De aztán mégis, amint telnek a napok, és állandóan együtt vagyunk, egyéniségem teljesen kibontakozik maga előtt, mint egy félénk virág szirmai a napsugár hatására. Pelham Grenville Wodehouse
8. Kérdezed, mi a szerelem - nem éreztem sosem - Kérdezed, az öröm milyen - a fényét nem látta szemem. Kérded, mi az aggodalom - őt ismerem - őt barátnőmnek mondhatom. Bertolt Brecht
9. Dacolnom kell a sorssal most, Szerelmem fénye végre ég, Elrepült előlem, s tán messze földön jár, Szívemmel látom őt.
10. Ó ne szeress, ó ne, szegény halandó! Földi virágból fonsz remény-füzért, S a föld virága múló, hervadandó, Lehull, ha nyílt, ha néhány perczet ért. Hegedűs István