Szerző

Kurt Vonnegut

Annak idején reméltem, hogy pusztán nevetséges vagyok; de nehéz nevetségesnek lenni ebben a világban, ahol oly sok emberi lény húzódozik a nevetéstől.
Azért vagyunk itt a Földön, hogy bolondozzunk. Ne hagyd, hogy bárki mást mondjon!
Boldogtalan lélek számára a vallás olyan, mint egy antidepresszáns.
A mûvészet sosem szól a pénzkeresetről, sem pedig arról, hogy az ember híres legyen. Hanem hogy a lelkét építse. Az emberek éppen ezért mindig is fognak regényeket vagy legalábbis novellákat írni, mert rájönnek, hogy így tudják kezelni saját neurózisukat.
A karácsony éppúgy árucikk, mint a cigaretta. Reklámozni kell. Sulykolják, szajkózzák, hajtogatják. És mindig ugyanazt.
A butaság meleg baráti szövetségben egyesíti az embereket.
Hogy mit tartok fontosnak? Azt, hogy az ember tisztességes alkut kössön a sorssal.
Az a gyanúm, ha bárki mûvész vagy feltaláló bármiféle mûben egységet és összhangot ér el, gondolatban mindig egyszemélyes közönségnek dolgozik.
Senki sem irányíthatja és nem is ellenőrizheti teljesen a saját életét.
Odakintről mindenfélét láthatsz, amit középen soha. Hatalmas dolgokat, amilyeneket álmodni sem lehet. A peremen kapaszkodók látják meg ezeket legelőször.
Hogy mit tartok fontosnak? Azt, hogy az ember tisztességes alkut kössön a sorssal.
Az a gyanúm, ha bárki mûvész vagy feltaláló bármiféle mûben egységet és összhangot ér el, gondolatban mindig egyszemélyes közönségnek dolgozik.
Úgy tartották, hogy az emberi nem fennmaradásáért való fáradozás: dögunalom. Mennyivel szórakoztatóbb példának okáért a tenisz. Jön a labda, beleütünk. Megint jön, megint beleütünk.
A legtöbb ember élete valamikor régen azért telt a csendes reménytelenség jegyében, mert a koponyákban zakatoló ördögi számítógépek képtelenek voltak arra, hogy megzabolázzák önmagukat, vagy hogy henyéljenek. Folyton csak olyan kihívásokra és megoldandó problémákra vadásztak, amelyekről az élet nem gondoskodhatott.
A túlméretezett agy tette tönkre az emberi lények házasságait, mint ahogy számos más szívet tépő tragédiát is ez a szerv idézett elő. Az ormótlanul hatalmas eleven számítógép egyidejûleg végtelen mennyiségû, egymással ellentétes véleményt tárolt végtelen mennyiségû témakört illetően. Ezeket sebesen váltogatta. Ha egy férj vagy egy feleség a normálisnál kissé izgatottabb volt, párbeszédük könnyen veszekedéssé fajulhatott. Két bekötött szemû, görkorcsolyát viselő bokszoló harcolt ilyenkor egymással.
A régi barátok csak régi barátok, semmi több. Nem bölcsebbek, nem képesek több segítséget nyújtani, mint más. De hát, a fenébe is, ez nem jelenti azt, hogy ne örülnék átkozottul a találkozásnak.
Az a baj a világgal (...), hogy az emberek ma is babonásak és nem tudományosak. (...) Ha mindenki többet foglalkozna természettudománnyal, nem volna annyi baj, mint amennyi van.
A tigris vadászik, a madár elrepül, az ember meg "Miért? Miért?" kérdezi, míg ül. A tigris elalszik, leszáll a madár, az ember így szól: "Jól van, értem már."
A kéz, mely feltölti a vegyeskereskedéseket, kormányozza a világot.
A múltnak pontos megörökítése nélkül hogyan várhatnánk el férfiaktól és nőktől, hogy a jövőben ne kövessenek el komoly hibákat?