Lackfi János

Addig becsülj meg, amíg vagyok. Mert amikor már nem leszek, akkor nem tudod majd megbecsülni, hogy vagyok, mert ha nem vagyok, akkor hogyan tudnád megbecsülni, hogy vagyok, nem lesz, akit megbecsüljél.

Az ember nem Isten, és Isten is csak egyszer lett ember, az is kereszthalállal végződött.

Férfiember nem könnyezik, csak ha csípi szemit a füst.

Az élet alapvetően üzlet, szokta mondani apám. Az ember szolgáltat, és cserébe elvár valamit. Én például kapok meleg ételt, mobiltelót, ruhát, cipőt, és cserébe jó jegyeket kéne hazavinnem, úgyhogy... mindegy, hagyjuk.

A ruha alatt mind pucérak vagyunk, az állatok meg semmi mást nem viselnek, mint a saját bőrüket, mégse szégyenkeznek.

Az erősek sose kérnek bocsánatot, kérjen inkább tőlük mindenki más, amiért létezik. Nem lehet előre látni, milyen világ vár ránk, de azt igen, hogy csak a tökös gyerekek maradnak talpon, a többit kicsinálják a tökösebbek.

Jó a rossz nyelveknek, soha semmiért nem vállalnak felelősséget, soha semmiről nem tehetnek, ezt csak úgy hallották, hát most továbbadják, mert kötelességüknek érzik.

Hajszál híján tökéletes az életem, de hogy mi az a hiányzó hajszál, arra nem tudtam rájönni.

Hát mire vágunk fel, mire az a sok fertőtlenítés, illatosítás, dezodor, arcszesz, ha egyszer bûzlik minden, ami orrunkból, fülünkből, szájunkból, egyéb nyílásainkból származik. A bőrünk varacskosodik, megpetyhüdik, a hajunk csimbókosodik, zsírosodik, kész hányinger az ember, ha engem kérdeztek. Mi hát az ember, hogy Isten mégis megemlékezik róla? Kiloccsantott víz, törött agyagedény, levegőben foszló füst, oszló pára, kósza fing, semmi, a minden semmiségnyi darabja, egy stampi tömény, amint eltûnik a melósgallér mögött.

Azért az Isten szemében mégse lehetek totálisan elfuserált darab, hiszen ha eleve utált volna, életre se hív, csak visszapöccint a nagy semmi végtelen gomolygásába, mint a cigihamut.

Már pusztulni sem úgy pusztul a nép, mint régebben. Nem is tudom, régen rendesebbek voltak a haldoklók. Emlékszem, apám is, nagyapám is, mikor kitöltötte a haldoklása idejét, fogta a kalapját, aztán kiballagott ebből az árnyékvilágból. Ma meg mindenki úgy ragaszkodik a nyomorult életéhez, mintha akciós árut szerzett volna a szupermarketbe.

Senki se toldhatja meg az életét akár egy lehelettel, emberbőrből van csak kiszabva az ember, nem fér a fejébe az Isten gondolatja.

A Jóisten elfeledett minket régen. Olyanok vagyunk, mint azok a népek a tejesdobozon. Csellengők. Keresnek, de nem találnak. Csak velünk fordítva áll. Találhatnának épp, csak a kutya nem keres.

- Nem érzed, hogy be vagyunk zárva? - De hiszen miénk az egész világ. - Mondja a hal az akváriumban, és elkerüli az üvegfalat.

Az embereknek csak egyötöde elégedett az egészségüggyel, gondolom, az óvodás korosztály.

Egy igazi nagyi sosem éhes, mert egyszer s mindenkorra megtömte gyomrát a teremtés kezdetén, és attól fogva minden étkezéskor angyali mosollyal, ölbe tett kézzel várja, hogy egy villa leessen, és hozhasson másikat, hogy repülhessen a következő fogással, egy kis savanyúsággal, sütivel, fagyival, gyümölccsel.

Hogyhogy nincs jogom megnézni a kedvesem SMS-eit? Hogyhogy nem törhetem fel a mailboxát? Akkor honnan tudjam, hogy bízhatok-e benne? Ha tiszta és áttetsző, mint egy ma született üvegzseb, miért is ne láthatnám, miket ír? Nem a sunnyogás követeli a titoktartás jogát?

Nem mászom magasra, ne essek mélyre. Nem megyek barlangba, benn ne ragadjak. Nem ugrom mélybe egy hülye kötélről, melyet valami majom esetleg elfelejt kicserélni, ha elkopott. Csinálja, akinek hét élete van, köszi.

Hazudozás az, amitől valakinek baja lesz.

Nem ismeritek a nagymamaszagot? Biztos minden nagymamáé más. Otthonkaszag. Otthonszag. Savanyúkáposztaszag meg pinceszag. Mosogatószag meg naftalinszag, molyok ellen. Levendulaszappanszag meg fertőtlenítőszag. Lekvárszag meg tyúkólszag. A nagymamaszag csípős, belekábulsz. Olyan, mint a baromfiudvari napsütés, amelyiktől prüszkölni kell, orrba ver, csiklandoz. (...) A nagymamaszag azt jelenti, akármennyi sütit vehetsz. Ha pukkadásig laktál, akkor is. Ha félretolod a tyúkhúslevest, amely nemrég még szaladgált, akkor is. Egyél, aranyom, alig ettél. Az evés élet.