Leves az élet, az Isten meg beledobál minket pucér csirkéknek, és egész jól úszkálunk meg táncolunk meg elvagyunk a karalábék és répák között, mindaddig, amíg valaki fel nem fal bennünket.

Kapcsolódó idézetek

1. Az élet lutris, mint a cápákkal fürdőzés. Jobb pillanatainkban elhisszük, hogy megúszhatjuk. Vavyan Fable
2. Az élet egy var a seben, és nekünk olyan a természetünk, hogy addig piszkáljuk, amíg vérezni nem kezd.
3. Az istenek mindig olyankor lepnek meg valami káprázatos örömmel, amikor új keservet tartogatnak számunkra a tarsolyukban. Buborékok vagyunk nekik, és élvezettel fújnak nagyra, mielőtt kipukkasztanának. Clive Staples Lewis
4. Furcsa bogara az Istennek az ember. Csak a lepke győz le minket az ostobaságban, midőn pörzsölt szárnnyal megint a gyertyafénynek rohan. Kemény Zsigmond
5. Folyjon körül, velem, át rajtam az élet. Legyen élmény, hogy élek, remegjen, feszüljön, harsogjon, döngjön bennem. Életed add ennem, vizedet add innom, Uram, hadd járjam, osszam meg az élőkkel életed. Folk György
6. Mi a lét? Isten adománya, amelyet vagy végigélünk, vagy végigbégetünk.
7. Nem vagyunk egyedül meggörbült tereinkben Nedves, puha szálak tekerednek ránk Nedves, puha szálak, élőlények lelkünk gömbjét becsavarogják. Kemény István
8. A világ szárazföldből és vízből áll, az emberi élet pedig evésből és verésből, és a verés van túlsúlyban. Rabindranath Tagore
9. Az istenek időrendben ragadnak el bennünket. Mark Lawrence
10. Megöljük a tehenet. Megöljük és megesszük. A disznót is. Leszúrjuk, és hamm, bekapjuk. Bármit, ha húsa van. Azután elmegyünk a templomba. Vízbe fojtjuk a kismacskát, a kutyakölyköt; olykor az irtózott újszülöttet is. És templomba megyünk. Megvetjük, gyûlöljük, közvetve vagy közvetlenül elpusztítjuk egymást. Majd templomba megyünk. Kiagyaltuk Istent, hogy feloldozhassuk magunkat és egymást. Elvégre emberek vagyunk. Irány a templom. Vavyan Fable