Lackfi János

Ha csupa rossz dolog történik veled, gondolj arra, hogy ha csupa jó dologra gondolsz, akkor csak olyanok esnek meg veled, mert mindent te vonzol be magadnak. Ha ezek után is csupa rossz dolog történik veled, gondolj arra, hogy valaki ártó szándékkal megátkozott, és ha te is ártó szándékkal megátkozod őt, akkor egészen biztosan kinyuvad, és végre történik veled valami pozitív.

Az ember minden baja abból származik, hogy nem tud megülni otthon, a foteljében. Kilép, találkozik a szomszédjával, összevitatkoznak a telekhatáron, kész a háború. Ránéz a szomszéd nejére, az visszakacsint, kész a házasságtörés. A boltban becsapják öt petákkal, az igazság és rend épülete összeomlik. Egy tolvaj szeme megakad rajta, nicsak, milyen jól öltözött fickó, hazáig követi, előjegyzésbe veszi az utcát, házszámot, kész a rablótámadás. Megeshet, hogy a baj lakcímünkre érkezik, menetrend szerint árvíz, tûzvész, cunami. betegség formájában, de jobbára rásegítünk nyüzsgésünkkel, életmódunkkal, minden óvatlan lépésünkkel.

Boldogok a hentesek, mert egész nap húsbavágó kérdésekkel foglalkoznak.

Boldogok a dadogók, mert több idejük van elmondani ugyanazt.

A kutya az ember legrégebbi, leghûbb barátja. Igen, barát. A kutya nem betonkeverő, nem hajtû és nem kocka csoki! Tessék elfelejteni a tárgyiasítást! A kutyának lelke van. Ami az emberek többségéről nem mondható el.

Ma szeretném, ha lenne Isten. Mondjuk úgy holnapig.

Van, ami épp a végével kezdődik. Az eleje a vége. Vagy a vége az eleje. Mindegy. Önmaga farkába harapó kígyó.

Ej, ti költők, mit tudtok az életről? Fogtok egy pohár vizet, az asztalra teszitek, oszt már álmodjátok is beléje a kicsi cseppet, mely kivájja a nagy sziklát. Meg az óceánt, amely elhordja a nagy hajót. Meg a szûziesen érintetlen tengerszemet. Meg a tavaszi záport, melyben kacagnak a szerelmesek. Meg még a hóolvadást, mely árvízzel sodorja el a házakat. A mosdás utáni tisztaságot. A szomjoltás jóérzését. A fagyból bejőve behörpölt leves zamatát. A lucskos bőrig ázást. A kád vizet, mely megöregíti ujjunkon a bőrt. Havat, latyakot, jeget, kocsonyát, fröccsöt. Könnyet, vért, sejtnedvet.

Egy pap férfi is, meg nem is.

Aki nem próbál meg repülni, sosem fog lezuhanni.

Az igazi értéket ne keresd, mert éppen akkor mosolyog rád a szerencse, amikor a csend szava zeng fel a lelkedben.

Nem könnyû pénzembernek lenni, menni a világban, szorongatni a zsebemben a pénzemet, folyton megnézni a kirakatokban a dolgokat, és elővenni a pénzemet, és összehasonlítgatni, vajon miből mennyit vehetnék. De aztán eszembe jut, hogy ha egyvalamit vennék, akkor másvalamit már nem vehetnék. Így aztán van pénzem, de nem tudom elkölteni. Csak akkor minek van?

Senkinek nincs saját halála. Nem derül ki, mi a kedvenc illata, hol történt a legizgalmasabb szeretkezése, mennyire izzadt meg nyaranta, kedvelte-e a mosómedvéket, volt-e tyúkszem a lábán, nótázni szeretett-e vagy inni, esetleg részegen nótázni. Minden halottat egyenfazonra vágunk. Sorozatgyártás ez is, mint annyi minden.

Mindenki be van börtönözve a saját fejébe, mondom neked. És rázzuk a rácsokat naphosszat. Néha ki akarsz onnan szabadulni, együttérzést, megértést keresel mások tekintetében, de legtöbbször azt látod csak, hogy az illető is úgy bele van gabalyodva a maga dzsungelébe, minden erőfeszítése rámegy, hogy valami életlen bozótvágóval kivergődjön onnan.

A szerelmesek beszéde mindig emeltebb, eszelősebb a köznap használatosnál.

Ki mint él, lassan járj, vízzel főz, húzza ág, Szégyenlős koldusnak ne nézd a fogsorát. Előre ne igyunk, tolláról madarat, Jobb ma egy túzok, és ki nem szól, bölcs marad.

Lelkifurdalásom van mert még nem hívtam fel édesanyámat és nem kívántam boldog születésnapot mert miközben boldog születésnapot kellett volna kívánnom egy verset írtam neki arról hogy miért van lelkifurdalásom.

Görget, amim van, görgetem én, S forgok e vásár görgetegén: Hord a tulajdon, mint lavina, Mert csupa vant szül mind, ami van.