Ugrás a tartalomra
Senkinek nincs saját halála. Nem derül ki, mi a kedvenc illata, hol történt a legizgalmasabb szeretkezése, mennyire izzadt meg nyaranta, kedvelte-e a mosómedvéket, volt-e tyúkszem a lábán, nótázni szeretett-e vagy inni, esetleg részegen nótázni. Minden halottat egyenfazonra vágunk. Sorozatgyártás ez is, mint annyi minden.
Kapcsolódó idézetek
-
Az életben nincs sem előre megírt forgatókönyv, sem bizonyosság (...). Akár gyilkosság áldozata lesz az ember, akár fogja valaki a kezét az utolsó pillanatban, akár többtucatnyian szeretik, akár az egész világ utálja, végül úgyis egyes-egyedül maradunk.
Jennie Fields
-
Milyen igazságtalan is az, hogy az emberek kasztokat találtak ki, és abba helyezték magukat. Pedig egyenlőnek születik, és mezítelen akkor mindenki. De egyáltalán nem egyenlő, amikor meghal. Vannak, akik a nyomornegyedekben magányosan, koszosan fagynak meg, másokat baldachinos ágyuk körül szolgák és orvosok hada kísér át az örökkévalóság küszöbén.
Halász Margit
-
Olyan mesterien rejtjük el a halált, hogy az embernek szinte az az érzése támad, hogy mi vagyunk az első halhatatlan nemzedék. De nem azok vagyunk. Mindannyian meg fogunk halni, és ezt tudjuk is.
Caitlin Doughty
-
A halál nagy kiegyenlítő. Meztelenül születünk és meztelenül távozunk, és bármit tettünk vagy nem tettünk le az asztalra életünk során, a halál után egyik sem számít. Szenátor, kőmûves vagy szociális gondozó, többé-kevésbé mindenki ugyanúgy néz ki a boncasztalon kiterítve.
-
A halál nem félelmes titok. Ismerős neked is, nekem is. Nem tartogat rejtélyeket, hogy megzavarja a jó emberek álmát.
Dean Ray Koontz
-
Az emberi élet - úgy érzem - csak kívülről nézve hat egyenes vonalnak, mely a bölcsőtől a sírig vezet s ott megszakad. Pontosabban: a fizikai halál nem azonos a valódi halállal. Úgy érzem, mindannyiszor meghalunk, amikor valóban élünk: amikor "belehalunk" egy fölismerés, egy igazság, egy öröm vagy akár egy nagy bánat átélésébe. Amikor megfeledkezünk önmagunkról, s mégis végtelenszer megsokszorozva visszakapjuk önmagunkat.
Pilinszky János
-
Az élet nem oly sokféle, mint az oly gyakran egyformának látszó halál. Van olyan halál, mely fenevadként marcangol, vagy hóhérként kínoz meg, s van oly halál is, mely mint hangtalan léptû szerető lép ágyunkhoz. Csókja soha el nem múló enyhet és olümposzi nyugalmat ad.
-
Mindaz, ami az életben jólesik, az mind hasonló a halálhoz: a sok, sok mély alvás, a gondolattalan merengés, a mozdulatlan pihenés, az egyedüllét mezőn és tengeren, elsikkadni a végtelenben.
Cserna-Szabó András
-
Senkinek nem szabad minden vágyát rögtön teljesíteni. A vágyakból élünk, és ha nem vágyunk semmire, meghalunk.
-
A halál nem úgy érkezik, hogy az ember mélyet sóhajt és meghal. Valamilyen sorozatos tünemény a halál... először egyik reflex hiányzik, aztán a másik.
Márai Sándor