Laurell Kaye Hamilton

A legjobb barátnő olyan fogalom, amiből a legtöbb csaj soha nem nő ki. De kérdezzetek meg egy pasit, hogy ki a legjobb barátja. Erősen el kell gondolkoznia rajta. Nem fogja azonnal rávágni. Egy csaj viszont azonnal rávágná. Lehet, hogy a pasasnak egyetlen név se jutna eszébe, legalábbis a "legjobb barátról" nem. A nők számon tartják az efféle dolgokat. A férfiak nem. Ne kérdezzétek, miért.

Intim pillanatok százain osztoztunk, tucatnyi apró viccen, a világ újra felfedezett csodáinak ezrein, és egyik sem volt elég arra, hogy átbillentsen a másik oldalra. Majd hirtelen egy tekintet, egy gyengéd csók, és mintha az érzéseim elérték volna a kritikus tömeget, mintha egy utolsó érintésre, hosszú pillantásra vártam volna, mielőtt megvilágosodnék.

Soha nem mondtam, hogy következetes vagyok, csak azt, hogy komolyan gondolom.

A sírok az élők, nem pedig a holtak számára vannak. Nyújtanak nekünk valamit, amire összpontosíthatunk, a tudat helyett, hogy a szerettünk a föld alatt rothad. A holtakat nem érdeklik a frissen vágott virágok és a faragott márványszobrok.

A gyûlölet leginkább a félelmen alapul, így vagy úgy. Igen. Beburkoltam magam a haragba, egy csipetnyi gyûlölettel fûszerezve, de az egész legmélyén, jeges középpontként mégiscsak a puszta rémület kavargott.

A válogatott hazugságok épp annyira a segítségünkre lehetnek, mint az igazság.

Ne kritizálj semmit, hacsak nem tudod jobban megcsinálni.

Megmentettük egymás életét; ez olyan kapocs, ami mindig köztünk marad. A barátság elhalványulhat, de ott van az a kötelezettség, az a rettegésből, vérből és közösen átélt erőszakból kovácsolt tudat, ami sohasem tûnik el igazán.

A legtöbb tûzharc véget ért, még mielőtt az első nyolc lövést leadták volna. De mindig volt egy újabb alkalom.

Néha a barátságot nem lehet megkülönböztetni a butaságtól.

Létezik egy olyan pillanat, amikor kettesben maradunk egy férfival, és ennek mindketten tudatára ébredünk. Ketten együtt, ez mindig lehetőségeket rejt magában. Belénk hasít egymás jelenléte.

Ha saját magunknak is hazudunk, az könnyen a halálba visz.

Eszembe jutott, milyen volt 18 évesen felnőttnek lenni. Azt hittem, mindent tudok. Körülbelül 21 éves voltam, mikor rájöttem, hogy kitörölhetem a seggem a tudásommal. Azóta ugyanúgy nem tudtam semmit, de legalább nagyon igyekeztem. Van, amikor ennél többet már nem tehet az ember.

Arra születni kell, hogy egyetlen szóval tudjuk éreztetni valakivel: ő egy darab szar.

A horzsolásokat mindenki alábecsüli. Pedig fájnak. És még jobban fognak fájni, ha alszom rájuk egyet. Semmi sem fogható ahhoz, mint amikor egy derekas verés után reggel fölébredünk. Olyan, mint egy az egész testre kiterjedő másnaposság.

Az aszpirin a természet adománya a modern ember számára.

Ha nem vagyunk hajlandók valamit jószántunkból megtenni, mindig van rá más mód.

A férfiak buggyantabbak, mint a kéthetes ráksaláta egy szép júliusi napon.

A valódi emberek megérdemlik, hogy válaszoljunk nekik.

Mindig arra kell törekedned, hogy boldogok legyenek azok, akiket szeretsz.