Laurell Kaye Hamilton

Még mindig nem árulta el, mi a gond. (...) Vártam türelmesen, hátha beavat. Ha egy barátnőmmel ülünk így, biztosan rákérdezek, de a férfiakkal nem árt az óvatosság. Õket be kell cserkészni, mint egy nagyvadnak az áldozatát. (...) A férfiak nagyon rejtőzködők, ha érzelmekről van szó. Egy rossz mozdulat elég, kicsit megpiszkálod őket, és már magukba is fordultak. Óvatoskodva, kivárva sokkal előbb derülnek ki a dolgok. Jó, néha nem árt egy jól irányzott kérdéssel fejbe bunkózni őket, attól megjön az eszük, de az esetek többségében a járható út, ha békén vannak hagyva.

Megfogtam a kezét, és ahogy megszorítottam, görcsös sóhaj szakadt fel a melléből, és már azt hittem, mindjárt sírva fakad, de visszanyelte a könnyeket, amik az előbb már ott remegtek a szemében. És ez megijesztett. Szorosan magamhoz öleltem, ő pedig kapaszkodott belém, mintha én lennék az utolsó reménye ezen a világon. Annyira nagyon férfira vallott ez az ölelés. Egy nő sírva fakadt volna, de legalábbis minden felszakad belőle, kibeszéli magát. Egy férfi eddig jutott el, nem tovább, ennyit tudott felfedni a fájdalmából.

A szenvedély a szerelem egyik formája, de az még nem szerelem.

A halál közelségénél semmi nem motivál jobban.

Vannak a fizikai túlélésnél fontosabb dolgok is. Képesnek kell lenned tükörbe nézni.

A bátorság nem ment meg a szörnyektől. Csak jobbak lesznek tőle az esélyeid.

Az a legnagyobb kudarc, ha soha nem ragadod meg az alkalmat.

Mindenkinek hinnie kell valamiben.

Harci helyzetben (...) nem fair dolog sírni. Amint az illető sírva fakad, nem lehet tovább beszélni. Az ember ilyenkor le akarja állítani őket, ne sírjanak, ne bántsanak, hadd ne érezzük már magunkat a földkerekség legnagyobb gennyládájának. Az ember bármit megtenne, hogy megállítsa a könnyeket.

A bûntudat nagyszerû ösztönzőerő.

Tudom, mi van ott kint a sötétben. És rettegek tőle. Az embernek elvileg az ismeretlentől kéne félnie, de a tudatlanság is boldogít, ha a tudás ennyire rémisztő.

A remény örök, különösen, ha a lehetséges megoldás nem túl emberi.

A fájdalom soha nem múlik el teljesen. Az ember valahogy kezeli, él tovább, de a fájdalom mindig ott van.

A legtöbb ember, amikor meghal, a mennybe vagy a pokolba kerül, és ennyi. De néhányukkal, valamilyen okból, nem ez történik. Kísértetek, nyugtalan szellemek, erőszak, gonoszság vagy egy sima tévedés - mindez csapdába ejtheti a szellemet itt a földön. Nem azt mondom, hogy magát a lelket. Ebben nem hiszek, de a léleknek valami emléke, lényege itt reked.

A városban élve elfelejtjük, milyen fekete az éjszaka, milyen ragyogó a hold, milyen rengeteg a csillag.

A gyanakvás egészséges dolog. Megóvja az életed.

Az őrületben is rejlik valami logika, legyen akármilyen nyakatekert is.

- De nagy a képernyőd! - mosolyogtam rá. Kettőt pislogott. - Mi van? - Tudod, van az a mondás. Olyan vagy, mint a tévé: nagyképû és homályos.

Nincs nagyobb kín, mint a szerelem. Mazochistáknak és kezdő önsorsrontóknak melegen ajánlom. Jobb híján.

Néha gyerekesen kell viselkedni, ha el akarunk érni valamit.