Zúgva nyargal a szél, hordja a havat, Mindenekre tiszta fénypalástot ad. Egyiránt borít el bércet, völgyeket, Tán az egyenlőség tart ma ünnepet. Ünnep van valóban, ím a büszke vár Dús világításnak özönében áll, Fényes csarnokáról hangzik a zene, S vad dombérozásnak hangja jön vele.

Kapcsolódó idézetek

1. Csoda napok járnak, változik a szél, öröm dala árad, költözik a tél. Szabadul a folyó, megölel a fény, olvad a gond a szívemről, minden az enyém!
2. Nézem a nyárfákat, ahogy a júniusi szélben ezüstösen csillognak. Semmi különös, csak fújja őket a szél, és csillognak a levelek. Szóval a fák, a levelek, a szél, a napfény. Vannak. Ez a vanás, hogy vanni lehet. Ez a szó a kegyelem. Jó, hogy belefér a betûkbe, és a papír nem akar vigasztalni vagy magyarázni, nem sajnál senkit, csak tartja a fekete szavakat. Ughy Szabina
3. A romnak van szépsége. Tetőtlen falak, merész oszlopok, düledék kövek, mohos üregek, egykori ajtók és ablakok óriás nyílásai, vihar süvöltése a nyílásokon, forgószél tánca a falromok között, vércsebagoly a falak odúiban, vadvirágok hervadt bokrai az ormokon. Mindenütt az elmúlás, és mégis élet mindenütt. Emlékek a múltról, szájról szájra szálló hagyományok az embereknél, képzelet és andalgó érzések széppé teszik a puszta várat. Eötvös Károly
4. Harminchat falunak harangszavát hozza el hozzám a mély csöndben a lengedező keleti szellő. Áhítat, fohász, imádság lepi meg a lelket. (...) Hozzám isten szerelmének dala zeng a harangok szavában. Ahol állok: Szent György hegye elzárja előlem Csobánc várának és Hegyesd várának omladékait, de a harangok szavában s a nyugvó nap visszavert fényében én azokat is érzem. Eötvös Károly
5. Isten veled, szép nyár! Maholnap Megsápad újra völgy, halom... A szél már ébred s zúg a fák közt Különös, méla hangokon. Ösmerem én e hangokat jól, Ha hallom, tudom, hogy te jössz, A sûrû árnyak fátyolában Lassú léptekkel, hûvös ősz. Darmay Viktor
6. Az ágon hó pihen, csillog a fénye. Házakból szólni kezd halkan egy ének. Béke és csend honol, lelkedben érzed. Tárd ki szíved jól! Át kell, hogy érezd!
7. E szent napon csendet szitál az ég le, Nem ordít az ordas, nem csörtet a vadkan, Erdőn, havon, a jajj, amit sír az égre. Bárányszívünk megül édes hangulatban. Padomnál mosolyogva éjbe rebben A téli rém. Merőn utána nézek. Hárfa sem zeng ma szebben, szelídebben, Mint a szél, amit az égre hangolt A karácsonyi szent igézet.
8. Eljön a tavasz. Végül mindig idetalál. A szél kisöpri a telet, a fák zizegnek, a madarak fütyülnek, a természet hirtelen fülsiketítő zajokat produkál, elvégre a hó hónapokon át elnyelt minden hangot. Fredrik Backman
9. Jöjj, szép tavasz, jöjj, tünde, enyhe lég! A felhő kebliből, míg zene kél, És rózsaszirmok árnyas fátyla rejt, Ereszkedj hát a földjeinkre le. James Thomson
10. Szél szava száguld csörgő fák közt, ünnepi ének csendül halkan. Hópihe-csillag száll le keringve, tenyereden olvad, s cseppként csillan. Ara Rauch