Ne oly vágtatva, még jókor beéred, Talán előbb, a célt, hogysem reméled, És sírni fogsz majd, látva, hogy mi dőre, Míg én kacaglak. - Menjünk hát, előre!

Kapcsolódó idézetek

1. Míg szólunk is, fut sietve Az élet, vedd, amit ád, Ne higgy, ámbár hitegetve Mosolyog jövendőd rád. Kis János
2. Ne nézd tovább, beteg vággyal ne nézd őt, Aki másért olyan szép, nem teérted, Hisz maholnap elfárad ifju térded, S gyakran hajtod már kezedre nehéz főd: Nem vár öröm, ha eddig elmulasztád... Tóth Árpád
3. Valahányszor megbotlasz, Kelj fel! Azután mosolyogj, És lassan, kitartóan és tévedhetetlenül Haladj tovább a törekvés útján. Sri Chinmoy
4. Ne siess, tovább jutsz, kifáradsz, ha nagyon futsz, minden napnak a maga gondja, minden időnek a maga dolga. Nem késel, ha tervezel, jókor indulj, s jókor érkezel. Háy János
5. Annyi minden van, mit úgy szeretnél! Néha bánt, ha tudod, távol a cél, Vagy tán épp a cél előtt Tûnik úgy, most fogytán van erőd, S te mégis továbbmész. Zorán
6. S ne gurulj dühbe, majd csak megtalálod a kivezető utat. Ha már végleg nincs más, szépen veszíts. Ne légy olyan, mint a tört gerincû kígyó, mely önmagába harap. Még nem roppant meg a hátad. Várd meg, amíg baj ér, akkor is ráérsz zokogni. Várd meg a küzdelmet, mielőtt feldühödnél. Van még időd. Ernest Hemingway
7. Ne rohanj nagyon előre, élvezd a pillanatot, mert egyetlen mosoly elrepíthet a célodhoz, hiszen sohasem tudhatod, hogy kit érint meg, és kinek segít túllépni valamin. Oravecz Nóra
8. Csak küzdj és bízz, ha a sors csatába visz, Még akkor is, ha azt érzed, hogy mindig csak szívsz. Soha ne gondold, hogy haszontalan köröket írsz, Mert az is jobb, mint ha csak sírsz, úgyhogy menj, amíg bírsz. Sub Bass Monster
9. Igazában nem is jó, ha az embernek sok ideje van. Sietség, kapkodás, kétségbeesés, valamit elmulasztasz, más dolgok elmúltak, megint mások nagyobbak, semhogy beleférjenek a röpke időbe... Így telik el az élet. Elkerülhetetlen, hogy erről-arról lekéssen az ember. Ne fájjon a fejed emiatt. Peter Soyer Beagle
10. Csak menj tovább és ne emészd magad! Az út jó, s egy a dolgod: hogy haladj (...) És főként föl ne add szíved reményét. Mit számít egy kis szenvedés s sötétség? Utad jó, s végén a halál fogad. Igen, főként a reményt föl ne add, hogy holtod öröm-ágyat vet neked. Paul Verlaine