Mérő László

Valamennyien elhagyjuk időnként a jól bevált járt utat, és néha jól is tesszük!

Nem azért nevetünk, mert örülünk, hanem azért örülünk, mert nevetünk.

Nem kell mindig minden jogos kérdést feltenni.

Van úgy, hogy az igazság kimondásával sokkal fontosabb alapelv sérül, mint maga az igazmondás. Ilyenkor a legjobb hallgatni, és erre meg is kell adni egymásnak a lehetőséget.

A lelkiismeret sokszor sikerrel akadályozza meg a rideg racionális ész hibáit, máskor viszont a racionális ész segít, hogy érzelmeink vagy lelkiismeretünk szavára ne ragadtassuk el magunkat túlságosan. Nincs általános szabály, amely megmondaná, mikor melyiknek van igaza.

A varázsigék mindig a lehető legegyszerûbb szavak.

A varázsigék legérdekesebb tulajdonsága, hogy folyton elfelejtjük őket, általában épp akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk.

A logika ugyan erős és nélkülözhetetlen eszköze az emberi gondolkodásnak, de nem tud mindent megoldani. A világ komplexitása időnként szükségessé teszi egyéb gondolkodási eszközök bevetését is, olyanokét, amelyek nem a tiszta rációra, hanem inkább érzésekre, képzetekre alapulnak.

Nem azért kell tudományokat tanulni az iskolában, hogy később mindennek magunk is utánajárjunk, hanem azért, hogy meg tudjuk különböztetni a hiteles, a módszereket szigorúan betartó tudományt az áltudományoktól. Ha erre képesek vagyunk, akkor már elég a tudomány eredményeit is csak úgy elhinni, mintha jobbfajta mítoszok lennének. Nem kell mindenkinek végigjárni a tudományos levezetés rögös útját ahhoz, hogy a nem kívánt teherbeesést elkerülje.

A tudomány lényegéhez tartozik, hogy nemcsak az eredményeit, hanem pillanatnyi ismereteinek korlátait is ismeri. Csak az ebből logikusan következő szerénységet felejtjük gyakran el.

Ha én Isten lennék, teremtenék hívő és ateista bolygót is, lássuk, melyik vezet szebb világra, ha hisznek bennem, vagy ha nem?

Az okosak és a tehetségesek nem azért nem árulják el a titkaikat, mert féltik őket, hanem azért, mert maguk sem tudják őket.

Akinek a könyveit százezer példányban el tudják adni, az valamit nagyon kell hogy tudjon - akkor is, ha egyesek, például a "magas irodalom" hívei, ezt kevéssé értékelik.

A túl merev elvek életveszélyesek tudnak lenni.

Távolról sem kell mindenben egyetérteni, épp attól érdekes a világ, hogy sokan sokfélét gondolunk róla.

Az okos ember intelligensebben téved, mint ahogy másnak igaza van.

Létfontosságú, hogy az ember időnként olyasmivel foglalkozzon, ami nem létfontosságú.

Ha mindenki egyformán gondolkodna, semmi értelme nem lenne a lóversenynek.

Ha valami nem racionális, abból nem következik, hogy irracionális, vagyis ésszerûtlen.

Az is racionális, ha az ember számol saját irracionalitásával.