Mérő László

Casanovát nem azért tekintette mindenki nagy nőcsábásznak, mert ilyen irányú diplomája volt, hanem mert látszott rajta, hogy valamit nagyon tud a nőkről. Üzleti gondolkodó sem azért lesz valaki, mert elvégzett egy ilyen irányú iskolát. Pont fordítva, azért megy valaki esetleg egy ilyen iskolába, mert amúgy is mindenki érzi róla, hogy valamit nagyon tud a gazdaságról.

Majdnem mindegy, hogy valaki a szaktudását konkrétan milyen területen szerezte, azt élete folyamán úgyis néhányszor valami egészen másba kell konvertálnia gyorsan változó korunkban. A 21. századi oktatás lényege egy jó minőségû alaptudás megszerzése valamiben és a konvertálás képességének kialakítása.

A legtöbben nem vagyunk vezérigazgatók, és ezt hajlamosak vagyunk azzal kompenzálni, hogy bunkó menedzsereknek tekintjük őket.

A középvezető önbizalma attól nő meg, ha úgy érzi, ismeri a jól bevált módszereket. A vérbeli döntéshozó vezető viszont eleve nem bízik a kész módszerekben, mert pontosan tudja, hogy ezek mindig tegnapi áruk, ma már valami más kell.

Aki emberekkel kísérletezik, az sohasem lehet biztos benne, hogy a vizsgálni kívánt jelenség helyett nem a kísérleti alanynak a kísérletről való elképzeléseit méri-e valójában.

A tartalmas hallgatás a világ legkifejezőbb nyelve.

A véletlen már csak ilyen: bizonyos szempontból egyre nagyobb hullámokat vet (...), miközben más szempontból a véletlen hullámai egyre inkább elcsitulnak.

Mindig legyen nálad egy sorsjegy, hogy ha a szerencse be akar jönni hozzád, akkor ne zárt kapukat találjon.

Onnan tudjuk, hogy a gyerek kezd felnőni, hogy elkezd olyanokat kérdezni, amikre van válasz.

A tehetség kicsit olyasmi, mint a szexepil. Ez sem jelenti azt, hogy az illető nagyon szép, sem azt, hogy valamiben nagyon eredményes, mondjuk a csábításban. Csak éppen egy bizonyos területen valami olyasmit tud, ami nem megtanítható.

A különféle versenyeknek nem az a haszna, hogy valaki megnyeri őket, hanem éppen az, hogy mindenki bemérheti a saját tehetségének szintjét.

Mi az, hogy egészséges ember? Pszichológusszemmel ilyen talán nincs is, legfeljebb mindenki másképp beteg.

A tudomány is olyan, mint minden más dolog, amit egyáltalán érdemes csinálni: ha már csináljuk, csináljuk komolyan. Életre-halálra.

Az ember akaratlanul is mindent túlbonyolít, mert állandóan gondolkodik.

A valóságban a dolgok ritkán záródnak le véglegesen: az élet mindig megy tovább.

Igazából meggyőzni csak saját magát tudja az ember, amikor immár a vitán kívül, magában szép nyugodtan végiggondolja a dolgokat. Sokszor észre sem vesszük, hogy meggyőztek minket, csak éppen megváltozik a véleményünk.

A világ már csak ilyen: ellentétes erők folyton változó egyensúlya tartja össze.

Valójában a tudomány sohasem fedez fel semmi újat. Az újat mindig az emberi intuíció fedezi fel, a maga egyéni és más emberek számára nemigen követhető útján. A tudomány csak arra alkalmas, hogy az intuitíve meglátott igazságokat szigorú módszerességgel bebizonyítsa.

A társadalomtudományok is modellekkel dolgoznak, és sokszor matematikai modellekkel. A társadalomtudósok azonban sohasem gondolták, hogy erre azért van szükség, mert a társadalom (vagy mondjuk a gazdaság) "könyve" a matematika nyelvén íródott.

Aki szellemileg örökifjú, azaz egész életében nyitott marad mindenre, az keményen megadja az árát: soha nem mélyül el semmiben.