Szerző

Michel de Montaigne

Nem minden nagyságnak bukás a vége: van hegy, amelyről simán le lehet ereszkedni.
Túl sokra becsüljük a nagyságot, mint ahogy túl sokra taksáljuk azok elszántságát is, akikről tudjuk vagy hallottuk, hogy megvetik vagy önként mondtak le róla; ugyanis lényegét tekintve a nagyság nem olyan egyértelmûen kényelmes állapot, hogy ha valaki elutasítja, csodájára járjunk.
Utálom az uralmat, akár gyakorolnom, akár elszenvednem kell.
A világ legnehezebb s legkockázatosabb mestersége véleményem szerint: méltóképpen királykodni.
A világ ostoba hozzá, hogy meggyógyítsa magát: oly türelmetlenül sziszeg, ha szorítja a csizma, hogy csak egy gondja van - minél előbb lerúgni; már azzal nem törődik, milyen áron.
Az utazás kitûnő tapasztalás. Elménk szakadatlanul gyakorolja az ismeretlen és új dolgok fölfogását; és nincs jobb iskolája a csiszolt életnek, mint ha sok más létforma, hangulat és szokás képét idézzük s a természet ábráinak sokféleségét kóstolgatjuk.
Az ember visszasírhatja a régi jó időket, de a jelenből nem menekülhet.
Kézzel-lábbal kapálózom az olyan teendők ellen, melyek önmagamtól vonnak el és másegyébhez láncolnak. Kölcsönözzük oda magunkat, ha kell: de csak önmagunknak adjuk magunkat.
Senki nem osztogatja ingyen a pénzét - mindenki vígan osztogatja idejét, életét; semmit nem pocsékolunk úgy, mint ezeket, holott ilyesmiben lenne hasznos-dicséretes dolog a fukarság.
A világ legtöbb regulája megköveteli, hogy mondjunk le önmagunkról s álljunk ki a placcra, szolgáljuk a közt. Az emberek érdemüknek tartják, hogy eltérítnek önmagunktól, hiszen természetes hajlamból állítólag amúgy is túlságosan ragaszkodunk becses személyünkhöz; és ügyük védelmére minden érvet felvonultatnak. De hát ez vajon az első eset, hogy a bölcsek nem olyanoknak tüntetik fel a dolgokat, amilyenek, hanem a hasznukat mérlegelik?
Természet szerint senki nem szegény, de lehet valaki szegény saját felfogása szerint.
A javakban való szegénységet könnyû orvosolni: a lélek szegénységét lehetetlen.
A közhivatal viselése mindig ki van téve a legkülönbözőbb bírálatoknak, mert túl sok fej ítélkezik fölötte.
Könyvekből én sohasem tanultam, legfeljebb elmém élét csiszolgattam velük.
A tudni vágyás legbensőbb igényünk. Minden út jó, ami hozzá vezet.
Az igazság megismerése olyan nagy dolog, hogy nem hanyagolhatsz el egyetlen utat, sőt ösvényt sem, ami közelebb visz hozzá.
Az értelemnek annyi arca van, hogy nehéz választanod, melyikhez csatlakozz. Így vagy a tapasztalattal is. A tényekből sohasem szûrhetsz elég bizonyosságot, mert a tények sohasem egyformák. A dolgok tarka szőttesének legfőbb törvénye: a különbözés meg a sokféleség.
Isten kegyelmes azokhoz, akiktől apránként vonja el az életet; ebben van az öregség egyetlen jótéteménye. Annál kevésbé lesz teljes és kínos az utolsó halál; már csak egy fél vagy negyed embert fog megölni.
A természet anyai módon úgy intézte, hogy minden cselekvés, amit a szükségünk miatt ránk parancsolt, egyúttal gyönyörûséges is legyen, és nemcsak az értelmet adta hozzá ösztönzőül, hanem a vágyat is: igazságtalanság elferdíteni a törvényeit.
A világ legmagasabb trónusán is csak a fenekünkön ülünk.