Müller Péter

Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés.

A csoda csakis azé, aki hisz benne.

Lehet szeretni úgy is, ha nem látjuk azt, akit szeretünk. Ha megtaláljuk lelkünk gyémánttengelyét, a másik már jöhet-mehet, mert szabadok lettünk... és mégis szeretünk (...) ha igazán szeretünk valakit.

A szeretet nem ismeri a múlt időt.

Kiesni a mennyországból, s nem visszatalálni oda: a legnagyobb magány.

Sohase engedjétek, hogy bedaráljanak titeket bármiféle hazug közösbe. Tanuljátok meg jól, hogy más az Egység, és más az Egyformaság.

Éld át a gondolataimat és az érzéseimet - és teremtsd újra magadban. Minden benned születik.

Mi a különbség a szeretet és a szerelem között? Nem tudsz olyan közel lenni hozzám, hogy ne hiányoznál szüntelenül. Ez csak a szerelemben van.

Egy pillanatképből nem lehet megítélni senkit. De még egy egész életből sem. Mert nem tudod, honnan jött és hová megy - mit hozott magával s mit visz el. Ha nem tudod, merre megy egy lélek, csak azt, hogy éppen most milyen, semmit sem tudsz róla. Ha egy magban nem látod a leendő embert, s az emberben, hogy milyen magokat érlel magában - mit tudsz róla? Ha nem tudod, kivé leszel, mit tudsz magadról? Nagyon keveset.

Ezt a végső titok sejtelmével mondom neked: nem csak az utolsó levél, hanem az egész ág és minden letépett levélke egyformán fontos.

Az írás magányos tevékenység. Az a gyönyörûség szüli, hogy az ember végre beszélhet.

Az emberek nem tudják, milyen fontos lenne időnként önmagunkkal lenni. Azt meg végképp nem, hogy másokban az ilyen csendes órákat tiszteletben kell tartani.

Mi a hûség? Könnyû felelni rá. Az, ami nem változik. "Tégy engem, mint egy pecsétet a te szívedre!" - mondja az Énekek éneke. A hûség: pecsét a szíven.

Ha van valami halhatatlan az emberben, az a röhögés. Onnan jön belőlünk, ahol nincs halál.

Az Igazi Szeretet nem "elengedő" - mert az olyan, mintha eltépnéd egy léggömb zsinórját, s elengednéd a határtalan semmibe. Nem. Az Igazi Szeretetnek nincs zsinórja. Láthatatlan és eltéphetetlen. Mindig megmarad. Az Igazi Szeretet nem térben és időben van. Ezért szabad.

Az élet mûvészete abból áll, hogy az ember semmiféle helyzetben nem veszti el "jobbik én-jét" (...), mindig azt az időt oldja meg s abban érzi jól magát, amelyben éppen benne van.

Ne feledd: a sors hálóját eleven lelkek szövik, s nem valamiféle hivatal kötelező határidői.

Nemcsak a két ölelkező test vonzza egymást, hanem a lélek is, a leendő gyermek lelke.

Kibe vagy szerelmes? Akiben az álmod és a valóság valami rejtélyes okból egybeesik. S addig tart, míg így van.

Gondolataimmal előidézhetem, hogy testileg szenvedélyesen megkívánj, és az enyém légy.