Mindenki csak önmagát tudja kiolvasni a könyvből. A saját szerelmét, a saját emlékét és a maga tapasztalatát. (...) Mert hiába olvasol valamit, azt még a saját képzeletedben is meg kell teremtened. A te valóságodban, amely más, mint az enyém vagy bárkié. Minden olvasás: újrateremtés.

Kapcsolódó idézetek

1. Bármit olvasunk, azt a képzeletünkben is meg kell teremtenünk magunknak, és az, amit megteremtettünk, teljesen más lesz, mint amit valaki más ugyanannak a könyvnek az olvasása során megteremt. Emiatt nevezik az olvasást újrateremtő, újraalkotó folyamatnak, mert bármely mû értelmezése a saját élettapasztalataink, emlékeink, sérelmeink, örömeink függvényében történik.
2. Aki kinyit (...) egy könyvet, mindenekelőtt önmagát nyitja ki. Nem az író s nem is az író által teremtett alakok fájdalmába vagy reményébe ütközik, hanem saját magáéba. Csoóri Sándor
3. Van olyan, mint amikor olvas az ember: megvilágosodsz, ledöbbensz, elgondolkodsz és letörsz, míg körülötted mindenki éli az életét, te pedig mások képzelt életét éled meg, de azt is csak fejben. Zakály Viktória
4. Olyan mértékû és minőségû intimitás tud létrejönni az író és az olvasó között, amilyet az író megélt és megteremtett belülről önmagával, mert azt nyújtja át az olvasónak. De az olvasó is olyan jellegû intimitással tudja ezt fogadni, amire már kinyílt belül önmagával. A találkozás ezért sosem lehet csak az egyik, vagy csak a másik felelőssége, mert nemcsak az írás, hanem maga az olvasás is teremtés, vagyis kölcsönösség. Tisza Kata
5. Aki könyvet olvas, maga idézi fel a látványt, maga teremti meg a hangokat, maga alkotja meg a mozdulatokat, az arcvonásokat, az érzelmeket. Maga alkot meg mindent, ami több a puszta szónál. És aki a legcsekélyebb örömét leli az alkotásban, annak olyasvalamit nyújt a könyv, amit a televízió soha. Isaac Asimov
6. Ha tízezer ember olvassa is egy időben ugyanazt a könyvet, mindegyikük saját látványát idézi fel, saját hangjait, mozdulatait, arcvonásait, érzelmeit teremti meg. Nem egy könyv lesz az, hanem tízezer. Nem csak a szerző alkotása lesz, hanem a szerző és minden egyes olvasó együttmûködésének gyümölcse. Isaac Asimov
7. A könyvek, mint az emberek, csak akkor adják ide titkukat, bizalmukat, ha te is átadod magad nekik. Nem szeretek másféle könyvet olvasni, csak olyat, mely az én tulajdonom. Nem elég a gondolatot, ismeretet birtokolni, melyet a könyv tartalmaz, legyen enyém feltétlenül - mint ahogy a szeretőt akarják - a könyv is, a gondolat földi porhüvelye. Márai Sándor
8. Minden írásról azt gondolom, hogy amit én leírtam, az a fele. A másik felét az olvasó teszi hozzá, mellérakja a saját élményeit, gondolatait, ilyen alapon ahányan elolvasnak egy könyvet, az annyiféle könyvvé válik. Vámos Miklós
9. Minden (...) könyvnek lelke van. Mindegyikben benne rejtőzik annak a lelke, aki írta, és mindazoké, akik olvasták, átélték és álmodtak róla. Ahányszor csak valaki a kezébe vesz egy könyvet, s tekintetével átfutja lapjait, a könyv szelleme újraéled, erőre kap. Carlos Ruiz Zafón
10. Amikor egy másik emberrel beszélsz, belép a lelkedbe (te pedig az övébe), itt, a saját varázsvilágodban azonnal újrateremted őt. (...) A léleknek olyan rejtélyes mûködése ez, amelyről nemigen tudunk. Mindannyian teremtünk magunkban egy valóságot. Müller Péter