Müller Péter

Hol halálra ítélt egóm hatalmában élek, hol határtalan szellemem szabadságában.

Ha társad szemében nem látod meg életed mélyebb, sokszor kellemetlen igazságát, vagyis ha nem őszinte tükör - akkor ő nem a te igazi párod.

Ha szeretek valakit, akkor egyszerre ismerem fel benne, akivel teljesen egy vagyok, s aki teljesen más, mint én.

Lelkünk mélyén rejlik legnagyobb kincsünk, a könny. Két módon tudjuk felszínre hozni: nagy fájdalommal vagy nagy örömmel.

A szerelem láng, a szeretet parázs. Az egyik lobogva lángol, a másik hosszan, tartósan melegít.

Az ember soha ne adjon másoknak olyan problémához tanácsot, amelyet önmaga sem tud megoldani.

Lehet, hogy később kiábrándulunk, és rájövünk, hogy mégsem ő az igazi - de amíg szeretünk, addig a pár napig vagy hónapig, bizonyosak vagyunk benne, hogy "Õ az!" A szerelem élménye ezt az érzést szabadítja föl mindannyiunk lelke mélyéről: Nem vagyok többé félbetépve! Megtaláltam a lelkem másik felét!

Ha valóban megszeretlek, s te megszeretsz engem: egyikünk sem lesz többé az, aki volt.

Áldozat nélkül nincs megvalósulás. (...) Ami az életünkben szép és nagyszerû, az mind önfeledt örömmel indult az útjára, olyasféle lelki élménnyel, mely érzéki szinten az ölelés testi kéjéhez hasonlatos - de csak komoly áldozattal és szenvedéssel tud "világra" jönni. (...) Áldozatot az ember mindig valakiért vagy valamiért hoz, amibe, vagy akibe "szerelmes"!

Illúziótlanabbak lettünk s a derûs jövőképben már az sem hisz igazán, aki kincstári optimizmussal még mindig hirdeti.

A siker és az elismerés, amire annyira vágyódtam, csakis zaklatottá tett. A diadalban mindig van valami lihegés és nyugtalanság. Ez is valamiféle beteljesülés, de nem egészen mély. Nem igazi szabadság.

Lehet, hogy a boldogságot nem fölfedezni és megtalálni kell, hanem egyszerûen csak emlékezni rá, mert elfelejtettük? Ha így van, akkor nagyon elfelejtettük.

Ha valamit akarsz és megvágysz, létrejövetelének három állomása van: az első a megtermékenyítő gondolat, a második a befogadás alázata, a harmadik a megvalósításhoz szükséges hosszú és küzdelmes kihordási folyamat.

Azt akarom, hogy akár lehunyjátok a szemeteket, és befelé néztek, akár nyitott szemmel indultok el ebben a végzete felé tántorgó, tébolyult világban, a bohóc mindig ott legyen bennetek!

Ha egy boldog embert megkérdezel: Miért vagy boldog? - nem tud felelni rá. Ha már mond valamit, nem igazán boldog! (...) Egy igazán boldog, ha egyáltalán felelni tud az értelmetlen kérdésre, azt mondja: "Csak!"

Nem szeretek várakozni, és nem szeretek senkit se megváratni. (...) Wass Albert írja valahol, hogy bármit ellophatsz, azt vissza lehet adni, de ha valaki idejét lopod el, azt nem lehet jóvátenni.

A legnagyobb dolgok (...) a csendben történnek velünk.

Minden nap elveszett, amelyben legalább egyszer nem táncoltál. És minden gondolat hamis, amelyen legalább egyszer nem nevettél.

Az ördög csak a vevő - mi vagyunk az eladók.

Az "utolsó" csak egy szó... Arra figyelmeztet, hogy gyönyörködj a színes buborékokban - mert szétpattan.