Müller Péter

"Az embereknek mankót kell adni." Ez a mondat az idiotizmus csúcsa! Teljesen nyilvánvaló, hogy az embert a saját lábára kell állítani.

A legelső, amit egy gyereknek meg kell tanítani, az nem a számtan és a geometria, hanem az, hogy legyen önmaga. Erős, derûs, önbizalommal teli ember, aki - bárhová vesse is a sorsa - megbízhat önmagában.

Ha nem szólok egy szót sem, csupán hallgatlak, tudom, hogy megkönnyebbülsz. Odaadom a figyelmemet. A csendességemet. A tekintetemet. A drága időmet. Tudom, hogy már az is örömmel tölt el, ha végre meghallgat valaki. Megkönnyebbülsz. Bölcs jóság van a figyelemben.

Hallgatni és némán figyelni valakire: nagy mûvészet. Ehhez jóság kell. Szeretet és alázat.

Mindenki, aki meghallgat minket, és a teljes figyelmével ajándékoz meg, azt az érzést adhatja nekünk, hogy érdemes élni.

A félelem: végtelen. De a valóságban van valami kellemetlen, de megnyugtató ügymenet.

Egy bölcs öreg pincér azt mondta nekem gyerekkoromban, a háború végén: - Olyan világra készülj föl, pajtikám, ahol mindig a szépek és a jók maradnak lent, és a csúnyák kerülnek felülre. Így is lett.

Az értelem Fénye megcsillantja lelked mélyén a Titkot, de nem tárja föl a legmélyét. Tanuld meg tisztelni az érthetetlent!

Ahogy egy magban ott rejlik a leendő fa jellege, törzse, lombja, minden levele s talán életének története, úgy jelenik meg az emberi szellemben földi születése előtt, "magszerûen", csíra állapotban (néha még képszerûen) is eljövendő életsorsa. Idő kell hozzá, míg kibomlik. Sok "Ezt már láttam" élménynek ez a titka.

Tükörbe nézni kockázatos dolog. Arcod olyan, mint az előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit önmagadban letagadtál. Az is, amit az élet írt rá. Sorsod maszkmestere nagy munkát végzett: így néz ki az életszereped, amit magaddal hoztál és régóta játszol. Egy valaki nincs rajta. TE nem vagy rajta. Az Önvalód. Ezért nézed magad a tükörben ismerős idegenként.

Ha kiabálok, rendszerint nincs igazam. Ha te kiabálsz, neked nincs.

Ne hagyd magad még önmagadtól sem befolyásolni!

Minden megújulást önmagadon kell kezdeni. Vagyis a lelkednek kell megújulnia. Új világot csakis új ember teremthet. Ez az, amit a társadalmunk rendre elmulasztott. Rendszert váltottunk, izmust, ideológiát - de mivel az emberi minőségünk ugyanaz maradt, csak a játékszabályok változtak, a hitványságunk nem. A szó igazi értelmében a megújulás azt jelenti, hogy egy magasabb tudati és morális létsíkra lépünk. Ha ez nem történik meg, csak jelmezt váltunk. Hiába lett más az izmus, a politika, ha az ember rohadt maradt.

Nincs egyetlen negatív tulajdonságunk sem, amelyet végleg legyőzhetnénk. "A bölcs - mondja az angyal -, kard élén él." Vagyis örökké óvatos önmagával szemben. Magasból lehet nagyot bukni.

Az igazi önismeret nem azt jelenti, hogy megismered tested és lelked rejtett jó és rossz tulajdonságait, hanem hogy megismered azt, aki mindezt látja benned. Megismered a Látót. Aki lát - és irányít.

Ha túlságosan szigorú vagy, nem helyes, sőt, baj, de mégsem olyan nagy baj, mint a szigor hiánya.

A tisztánlátás azt jelenti, hogy nem vagy belekeveredve a világba. Nem azonosulsz semmivel - csak nézed. Felülről. Kívülről. Személytelenül. Mintha nem is te lennél. Nézed, mint magasból egy tájat, utazásod térképét; látod, hol vannak a múltadból eredő ösvények, hol tornyosulnak előtted az akadályok, a veszélyes csapdák, és fölismered sorsod rejtett összefüggéseit. Aki valóban látni akar, az nem fél látni.

A baj nem arra való, hogy kikeveredjünk belőle, hanem, hogy megtapasztaljuk mélyen fekvő okát, és tanuljuk meg legyőzésének külső-belső taktikáját. A legtöbb ember azonban sem egyéni, sem közösségi tragédiáiból nem tanul - s ezért állandóan ismétli azokat. Szellemi mesterek legnagyobb szomorúsága, hogy az ember régóta semmiből sem tanul.

Merj néha bátran önmagad ellen gondolkozni! Néha az ellenséged fejével is. Roppant hasznos!

Még egy szörnyeteg is álmodik rosszat - mert álmában tudja, hogy szörnyeteggé vált, s ez nincs jól. Ne hidd, hogy egy tömeggyilkosnak nincsenek iszonyú álmai.