Ugrás a tartalomra
Egy bölcs öreg pincér azt mondta nekem gyerekkoromban, a háború végén: - Olyan világra készülj föl, pajtikám, ahol mindig a szépek és a jók maradnak lent, és a csúnyák kerülnek felülre. Így is lett.
Kapcsolódó idézetek
-
- Nekem azt mondták gyerekkoromban, hogy a háború aljas, de elkerülhetetlen dolog. Ha békét akarsz, fel kell készülnöd a háborúra. És hogy időnként meg kell küzdened az igazadért.
- Hogy mindenkit boldoggá tegyél.
- Nem. Hogy megvédd magad, azoktól, akik boldoggá akarnak tenni.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
-
Végül minden jóra fordul. Amíg gyerek vagy, ezzel biztatnak a felnőttek, de később magad is tapasztalod.
Agatha Christie
-
Megtanultam, hogy az időnként ránk törő sötétség bármikor felülkerekedhet. De arra is rájöttem, hogy ki tudom bírni. Le tudom győzni. És közben megerősödtem. Okosabb lettem. Jobb. Minden szép és jó az én kis világomban.
-
A nagymamámnak volt egy mondása, mindig ezt hajtogatta, ha nagyon magam alatt voltam. "Ez is elmúlik egyszer."
-
Azt akarom, hogy akár lehunyjátok a szemeteket, és befelé néztek, akár nyitott szemmel indultok el ebben a végzete felé tántorgó, tébolyult világban, a bohóc mindig ott legyen bennetek!
Müller Péter
-
Talán felnövünk egy perc alatt,
A világ még annyi mindent tartogat,
Egy barát, ki jóban-rosszban megmarad,
Jobban kell, mint valaha bármi más.
Tóth Gabriella
-
Ne a háború előtti időkbe álmodjátok vissza magatokat. Az álmotok inkább az legyen, felnőttnek és fiatalnak egyaránt, hogy egyszer az emberi tisztesség uralkodjon a földön, ne egy előítéletektől beszûkült világ. Ezért érdemes élni és harcolni egyaránt.
Kim Malthe-Bruun
-
- Ne csináljunk soha többé fegyvert!
Nem lesz háború, könnyes, szomorú,
Boldognak látok majd minden embert.
(...)
Egy nap visszatér, megáll, alig él,
Már nem az, ki elment lehunyt szemmel.
Apja jót nevet: - Nyisd ki két szemed,
Ilyen a világ, s kell a fegyver!
Omega
-
Ezen a világon csak igazság és gonoszság van. Gyermekkorom óta figyelem a környezetem, és ez az első tény, amire rájöttem. Az emberek kivétel nélkül rossz emberekre és jó emberekre, erre a két fajtára oszlanak. Még az általános iskola apró világát is ez a két fajta alkotta. Hiába tûztem ki nagy célokat az osztály diákbizottságában, mindig ott volt az ellenség. Fel kell venni a harcot a gonosz ellen. Bár néha úgy tûnt, hogy az igazság vereséget szenved, de bármi történt is velem, én szívből boldog voltam. "Köszönöm". A szenvedőnek ezért az egy szaváért akárhányszor kiálltam volna mellette. Minden erőfeszítésre képes voltam ezért. És végül bebizonyítottam a magam igazát.
-
Akkor jó a világ, ha jó benne gyereknek lenni.
Véghelyi Balázs