Punnany Massif

Tv és rádió, blogok, hírek, klipek, klisék azoknak, akik hisznek. Hoznak-visznek, terel a gép, perel a nép, vagy perel a gép és terel a nép.

Érezd, ahogy a világ veled pulzál A tó vizétől az égig, vagy akár egy fûszál, Minden egy, aminek te is része vagy, Túl kevés az idő, hogy bármit is feladj.

Hétköznapi emberek (már megint?), idősek, gyermekek (mégis kik?) Cipelik a terhet, akkor is, ha tovább már nem megy. Vidám szomorúság (micsoda?) átvenni másnak a súlyát (hogy?) Mindezt feltétel nélkül (miért?), lényegtelen a tanulság.

Anya, ki minden nap hős, meséje csodavilág, Ki mással törődik, nem csak az orráig lát, Aki eléri a célját, úgy, hogy segít hátra is, Megmutatja, hogy sikerül, majd lehet másnak is, Ápol, kitart, őszintén gyászol, Aki elfogadja, ha el kell engedni magától, Aki mások örömében igaz módon osztozik, Nem csak a sikeres hős, az bizony a szorgos is.

Ahol nem halt ki még a jóindulat, Ott esély van arra, hogy jól indulhat, Benned is rejtőzik valahol egy hős, Próbáld ki, te vagy a felelős.

Kell a hiány, hogy hiányozz, kell, hogy félj, hogy lehess bátor.

Attól, hogy fal a férfifaj, mint a falafel, Nem te vagy az érdekes, hanem a karakter.

Különböző Istenek, de ugyanaz az ördög, csak akkor telik be a pohár, hogyha töltöd!

Néha tömegben is olyan, mint egy lakatlan szigeten.

Élvezd, hogyha rád tör a lámpaláz, Semmi sem bonyolult annyira, hogy ráparázz.

Sosem voltam elég bátor utat engedni e szavaknak, Ha testem leláncol, hogyan születhettem szabadnak?

Engedd el, jöjjön, minek jönnie kell szabadon, Nem megakadni nőkön, hozzád címzett átkos szavakon, Csak lazán, mély levegő és ének, nincs itt félelem, Hisz szabad vagy, az élet örök, a lélek végtelen.

Világomban Vendég Vagyok, Vánszorgó Vándor, Vak Vezet Világtalant, Vádol és Vámol. Zarándok Zengi Zavarát Zord Zászlajának, Zúdítja Zivatarát Zokogó Záporának. Zsivány Zsandárok Zsonglőrködnek Zsebbe, Zsenge Zsákmányukat Zsírozzák Zsötemre.

Vége van, nem bírom, elég volt, ennyi. Nem engedek a búnak, hagyom továbbmenni. Ha a káosz beszippant, ne vedd fel, ahogy jött, úgy majd megy, gyerünk lazán, engedd el.

Szeress, amíg nem fojt, míg lüktet a szív, sose legyél passzív, hogy maradhass masszív. Ha döntened kell, válassz, ettől leszel teljes. Utad végén derül ki, hogy melyik csapás helyes.

Aminek mennie kell, menjen. Hidd el, engedd el! Ne keverd terveid érzelmekvezérelt elvekkel. Személyek és tárgyak, be nem teljesült vágyak, gondold végig, neked hány hiányzik, és te hánynak.

Hiszen mások vagyunk, de ez nem gát, ha nyugalomban, békességben, boldogságban, emberségben, szeretetben, szegénységben békén hagyjuk egymást ma.

Legyél szín a szürkületben, ha engedi az aurád, ha túl szûk a szó rád, ne siettesd az órád.

Minden, ami eddig szabad volt, ma már korlát, minél inkább felejtenék, annál többet gondolok rád.

A tábortûz lángja meg sebzett vadként ûz, halványul a vágy, ha magányomban mellém ülsz.