Világomban Vendég Vagyok, Vánszorgó Vándor, Vak Vezet Világtalant, Vádol és Vámol. Zarándok Zengi Zavarát Zord Zászlajának, Zúdítja Zivatarát Zokogó Záporának. Zsivány Zsandárok Zsonglőrködnek Zsebbe, Zsenge Zsákmányukat Zsírozzák Zsötemre.

Kapcsolódó idézetek

1. Vándor vagyok. Zord eszmék vándora. Gond és harag pusztáit járja lábam. Lelkemben elvész édes sóhajod, Mint a madár-hang erdők viharában! Ábrányi Emil (ifj.)
2. Vak vezet világtalant.
3. Ellenségem a fehér gyöngy, Árulós a sima bársony - Zsákruhába öltöztetlek, Nehogy más is szépnek lásson. Ignotus
4. Hiányûr ölel, vakká válok... Semmisúlyt feszít körém egy Látnok. Könnycsepp-tengerben fürdőző bánat boldogságfaló cápákat láttat! Nem látom tőlem bennem az énem. Pálnagy László
5. Magányosság vitéze, magam ellen vitéz, barangoló borongó, ki bamba bún borong, borzongó bús bolyongó, baráttalan bolond. Babits Mihály
6. Valami vinnyog... Kint vagy idebenn? Egy gazdátlan kutya? Vagy a szivem? Egy hang nyüszít bennem órák során át, meg-megszakítja együgyû sirámát, majd újrakezdi... Mért zokog vajon e táguló s szûkülő fájdalom? (...) Vadállatot gyötörhet így a honvágy, mely ketrecébe hozza zöld vadonját. Minden árva élőlény így vonít, ha érzi, hogy elvesztett valamit, s legfojtogatóbb akkor lesz magánya, amikor a sosem-voltat kivánja. Kálnoky László
7. Különös táj a lelked: nagy csapat álarcos vendég jár táncolva benne; lantot vernek, de köntösük alatt a bolond szív mintha szomorú lenne. Paul Verlaine
8. Mögöttem a múlt szép kék erdősége, Előttem a jövő szép zöld vetése; Az mindig messze, és mégsem hagy el, Ezt el nem érem, bár mindig közel. Ekkép vándorlok az országuton, Mely puszta, vadon, Vándorlok csüggedetten Az örökkétartó jelenben. Petőfi Sándor
9. Oly könnyû a végakaratom, hisz nincs semmim, mit eloszthatok. A vándor sorsa mostoha, guruló kövön nincs moha. Testemet, ha van rá mód, hamvasszátok porrá, hamuvá. S tarka szellők szórják szét, hol tarka virágos a rét. Feléled tőle, kivirul.
10. Hátamon a zsákom, Zsákomban a mákom. Kilyukadt a zsákom, Kihullott a mákom. Aki szánja károm, Szedje össze mákom!