Sosem voltam elég bátor utat engedni e szavaknak, Ha testem leláncol, hogyan születhettem szabadnak?

Kapcsolódó idézetek

1. Magam sem értettem, miért csináltam ezt. Nem tudtam eldönteni, hogy azért beszéltem így, hogy még jobban magamhoz láncoljam, vagy azért, hogy szabadon engedjem. Paulo Coelho
2. Senkiként születtem, valakivé váltam, Életemben mindig csak egy igaz szóra vágytam! Szellővel szálltam, a grund betonján éltem, Átkoztam bálványt, csak Isten nevét féltem. Majka
3. Mindig ilyen voltam, soha nem tudtam beilleszkedni a családomba, de ahhoz, hogy a magam útját járjam, túlságosan gyáva voltam. A sikerhez kevés volt az önbizalmam, de a kudarcot mindig el tudtam kerülni. Sok mindenhez értek, de nem eléggé. Van ambícióm, de az hamar alábbhagy. Engem soha nem szerettek feltétel nélkül, de én sem voltam képes ilyen szeretetet adni.
4. Annyira sohasem szabad az ember, hogy oda mehetne, ahova akar. Sohasem voltam annyira szabad, hogy oda mehettem volna, ahova akartam. Szabad volt oda mennem, ahova mennem kellett. Jorge Semprún
5. Azt mondják, "az ember szabadnak születik" - ez nem igaz. Köldökzsinórhoz kötve, egy nő vérében ázva és ordítva születünk. Hogy szabaddá válunk-e, az mások cselekedeteitől függ, azoktól a rendszerektől, amelyek ezeket a cselekedeteket lehetővé teszik, az értékektől, amelyek ezeket a rendszereket éltetik - és csak ezután a spontaneitás szikrájától és a saját döntéseink bátorságától. Timothy D. Snyder
6. Nincsenek láncok a lábaimon, de nem vagyok szabad. Bob Marley
7. Csak egymásról beszélhetünk, róla vagy rólam már lehetetlen. Ez hangozhat úgy, mintha eldobtuk volna szabadságunkat, önmagunkat. Soha nem voltam elevenebb, szabadabb, mint általa. Vavyan Fable
8. Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. József Attila
9. Magam ura soha, mindig magam foglya: vezetem magamat, de orromnál fogva. Devecseri Gábor
10. Annyit beszéltem s mindig néma voltam, annyit mentem s máshová nem jutottam, tapinthatatlan cellák fala zár, az egyik ólomból van lágy szivemnek, másik pókhálóból fényes eszemnek, anyám, anyám, szülj engem újra már! Somlyó György