Szerző

Robert Louis Stevenson

Mindenki képes a terhét cipelni, napestig. Mindenki képes a munkáját végezni, bármily nehéz legyen is, egyetlen napig. Mindenki képes kedvesen, türelmesen, szerető módon, tisztán élni, míg a Nap alá nem bukik. És mindössze ennyi, amiről az élet szól.
Az élet egyetlen célja, hogy azok legyünk, akik vagyunk, és azzá legyünk, akik lehetünk.
Millió dologgal van tele a világ, és ezt látva látni: ez a boldogság.
A legkegyetlenebb hazugságot gyakran a hallgatás fejezi ki.
Ez a benső barát, akit tulajdon lelkemből hívtam elő, és útjára engedtem, hogy cselekedjék kedve szerint, természettől fogva gonosz és hitvány volt; minden tettének, gondolatának középpontja önmaga: vadállati mohósággal szürcsölte a gyönyört mások rettentő kínjaiból; könyörtelen volt, mint egy kőszobor.
A szerény embernek jellemző vonása, hogy készen fogadja el baráti körét úgy, ahogy az alkalom hozza.
Az élet egyetlen célja, hogy azok legyünk, akik vagyunk, és azzá legyünk, akik lehetünk.
Mindannyian utazók vagyunk e világ vadonjában, és talán a legnagyobb kincs, amire utunk során akadhatunk, egy őszinte barát.
A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak - a lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye előttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.
A világban nincs hely a gyáváknak. Készen kell állnunk a megpróbáltatásra, a fájdalomra és a halálra - a miénk nem kevésbé nemes, csak mert nem kíséri dobszó, amikor kimenetelünk mindennapi küzdelmeink csataterére, és nem fogad üdvözlő tömeg, amikor megtérünk mindennapi győzelmeink vagy veszteségeink színteréről.
Egyetlen kötelességünket sem hanyagoljuk el annyira, mint azt, hogy boldogok legyünk.
Ne aszerint ítélj meg egy napot, hogy mit arattál, hanem hogy mit vetettél!
Mindennek vége szakad valamikor; minden mérték betelik végül.
Minden emberi lény jóból és rosszból van összekeverve.
Életünk végzete és terhe mindörökre oda van kötve az ember vállához, s ha megkíséreljük ledobni onnét, annál nyomasztóbban, annál szörnyûbb súllyal esik vissza.
Nagyon rossz véleményem van a kérdezgetésről; túlságosan hasonlít az ítélet napjának stílusához. Feltenni egy kérdést ugyanannyi, mint eldobni egy követ. Mi nyugodtan ülünk egy domb tetején, a kő gurul tovább; más köveket is magával sodor, és egyszerre csak valami jámbor öreg mókusnak, akire sohasem gondoltunk volna... a fejére pottyan a tulajdon kertjében.
A barát olyan ajándék, amit te adsz önmagadnak.
A tágas csillagég alatt ásd sírom, ott nyugodni hagyj, hisz vígan éltem és halok: poromban is boldog vagyok.
A házasság olyan, mint egy hosszú beszélgetés, amelyet viták tarkítanak. Két ember egyre inkább módosítja a nézeteit, hogy azok egymáshoz illeszkedjenek, és az idők során, harsonaszó nélkül, a gondolat újabb világaiba vezetik egymást.
A házasság a rendőrség által elismert barátság.