Ez a benső barát, akit tulajdon lelkemből hívtam elő, és útjára engedtem, hogy cselekedjék kedve szerint, természettől fogva gonosz és hitvány volt; minden tettének, gondolatának középpontja önmaga: vadállati mohósággal szürcsölte a gyönyört mások rettentő kínjaiból; könyörtelen volt, mint egy kőszobor.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem is szerelmet éreztem iránta, hanem sötét, gyönyörû szenvedélyt, mert egyszerre volt a büntetés és az engesztelés, a gyûlölet és a rajongás, a megnyugvás és a zaklatottság. Beoltotta magával az utakat, fákat, a hitvány tereket, hogy mindig mellettem legyen, legmesszebb is tőlem.
2. Úgyszólván sebezhetetlen volt, gyûlölet, megvetés, irigység hiányzott belőle. S e hiány fegyverezte fel a páratlan képességgel, melynek birtokában akárkit, bárkit megértett vagy elfogadott. Vavyan Fable
3. Magamban élő, furcsa, vad gyerek voltam. Kifelé megneveltek, s ezáltal sokszor becsaptam a környezetemet, kik kedves buzgósággal fáradtak azon, hogy eloszlassák magányomat, s nevettetésemre sokféle mókát kieszeltek. Nevettem nekik, szorgalmasan és udvariasan, de belül egészen egyébre gondoltam, és nem figyeltem rájuk. Éltem a magam külön belső életét, s mert nem volt senki, akinek elmondhattam volna, lassan megnőtt ez a bennem lakó élet, széles lett és nagy, mint egy fekete vadaskert, és fallal zárta el tőlem azokat, akikkel együtt éltem. Wass Albert
4. Szerelmes volt. Furcsán és bolondul volt szerelmes, hiszen furcsa és bolond ember volt ő maga is. Az élete értelmét látta meg ebben a szerelemben, és hitt benne minden felszabadult hitével, azzal a megkínzott, szomorú hittel, amit már olyan korán rongyosra tépett az élet rosszaságainak sok kis tüskebokra. Wass Albert
5. Alapjában véve önző alak vagyok. Túlságosan vágyódom a társaságodra, semhogy képes lennék azt tenni, ami helyes. Stephenie Meyer
6. Gyanúsak voltak nekem mindig a szív emberei, akik állandóan a más lelkiismeretén zörgettek, s a jóság kellemetlen ragacsát izzadták magukból. Röviden, nem az az ember voltam, aki mindig készen van arra, hogy valami magasztos dologtól meghatódjék. Karácsony Benő
7. Jónást a cet: - magába zárt a test, ez az esetlen állat, átúszta velem a tiszta óceánokat, itatott velem pocsolyákat; éhei jászlaihoz négylábra alázott - de a sors meredekjén ő emelt szakadásig, kínjaitól üvöltve a földbe haraptam, s önkívületben ittam gyönyöre muzsikáit. Váci Mihály
8. Néma barátok voltak, s mint valami balsorstól, úgy óvakodtak tőle, hogy bizalmasabb kapcsolatra lépjenek. (...) Lehetett volna megmagyarázni ezt az érzést, mely egyszerre tette baráttá és ellenséggé, s éppúgy vértezte egymás irányában közönnyel, mint amennyire egymáshoz kapcsolta ösztönük szerint egyesítve, valójában pedig elkülönítve kettejüket. Ki tudja, talán meg akarták őrizni illúzióikat. Honoré de Balzac
9. Bár nekem is olyan jó szívem volna, mint az anyámnak. Õ mindenkiben meglátta a jót. Én viszont olyan rosszindulatú vagyok, mint egy kígyó, ha övsömörje van. Stephen King
10. A tudaton kívül minden merő állatias bennünk. És nem egy ember örömében, szomorúságában, mosolyában, szenvedélyeiben, világnézetében, nagylelkûségében, szerelmében, megértésében, gyöngédségében az állatias ösztönöknek enged. Camil Petrescu