A tágas csillagég alatt ásd sírom, ott nyugodni hagyj, hisz vígan éltem és halok: poromban is boldog vagyok.

Kapcsolódó idézetek

1. Én már alszom zúgó lomb alatt, ó, ne zavard édes álmomat, borulj síromra halkan, csendesen, ne félj, nekem már nem fáj semmi sem.
2. Élj vígan: a legtisztább boldogságnak karjain, egy örömöd csak azért múljon el, hogy a másiknak helyet adjon, állandó nyugodalom és békesség legyen vidám homlokod felett, s szeressen oly forrón az ég, amint én mindenkor szerettelek. Csokonai Vitéz Mihály
3. Alattad a pokol, feletted az ég, Mosolyogj a szemébe, ha bekopog a vég.
4. Síromban párnám vagy, Vess ágyat. Lefekszem. Ákos
5. Szívemnek sírboltot építek, hogy megnyugodhassék; begubózom, mert mindenütt tél van; a vihar elől boldog emlékeimbe takarózom. Johann Christian Friedrich Hölderlin
6. Hadd legyen sírban csend, Reménynek hely ott fent, S addig a part mentén Hadd legyünk ő és én. Zorán
7. Boldogok már, akik mély sírveremben porladnak és alusznak örök álmot s ott várják, hogy a nap majd újra keljen. Vittoria Colonna
8. Repeszd, porlaszd zord kérgemet, szeretet, égi láng, Hadd legyek termő lágy talaj, s borítson lomb, virág.
9. Légy hasonló az égen szálló madárhoz... aki a törékeny gallyon megpihenve átéli az alatta tátongó mélységet, mégis vígan énekel, mert bízik szárnyai erejében. Victor Hugo
10. Ha meghalok, addig sírj mindennap a sírom felett, míg a földből előbújik egy csíra, akkor öntözd a könnyeiddel, hogy addig nőjön, míg gyönyörû fává terebélyesedik, és gyökerei átölelik a testemet. John Green